Dave Mackey: Független Skate Shoppok

február 21, 2017

Dave Mackey. Ph. Sam Ashley

 

“Real recognise real!” A független skate shopok a gördeszkás közösség alappillérei, akik szerte a világon támogatják egymást, a vásárlóikat, a helyi közösséget és a gördeszkázás egészét. Miért ne akarná valaki támogatni őket is? Sajnos mostanában egyre nehezebb fenntartani egy igazi “skater owned”  shopot, különösen megalkuvás nélkül. A legendás liverpooli Lost Art skateshop 17 év után zárt be, hogy 5 hónappal azután újranyisson egy teljesen új szemlélettel. A tulaj Dave Mackey beavat minket  hogyan lehet alkalmazkodni az új piaci viszonyokhoz, milyen a visszatérés miután meredeken változtatott az üzleti modellen és elmondja mi volna a haszna a független shop-ok összetartásának.

 

Kezdhetnénk azzal, hogy elmeséled miért zárt be a Lost Art, és hogy jutottál el az új bolt, a Useless Wooden Toys Society megnyitásához?

Az első számú ok, ami a bolt bezáráshoz vezetett a magas fenntartási költség volt. Természetesen a bérleti díj és az alkalmazottak bérei egy akkora üzletben hatalmasak. Egy másik ok maga a városrész, ahol a shop volt. Amikor a Bold Street-re költöztünk a környék egy üzletekkel teli negyed volt, de a magas bérleti díjak kiszorították a boltokat, amik helyett inkább éttermek és bárok nyíltak, egy olyan helyet teremtve, ahova az ember inkább vásárlás után megy, nem pedig vásárolni. Az évek során egyre kevesebben tértek be hozzánk az utcáról. Az is okot adott, hogy vannak márkák amiknek csökkent a népszerűsége az üzletben miután nyitottak a nagyobb sportáruház láncok felé, ott is elérhetővé téve a kínálatukat. Eredetileg a Lost Art volt az egyetlen viszonteladója az egyik ilyen márkának, azonban idényre ezek száma 17-re emelkedett csak Liverpoolban.

Eleinte hasznosak voltak ezek a nagy márkák a boltnak?

A Nike SB forgalmazása évekig segített a fennmaradásunkban. Nem csak mi, hanem sok más shop is így volt ezzel. Mondhatni ez volt a beetetés. Növelték az önbizalmunk és így mi is 100%-ban támogattuk a márkát. Amikor beütött a Janoski mánia a nagy sportláncok húztak belőle hasznot igazán, elszívva a vásárlókat a kisebb igazi skate shopoktól akik éveken keresztül támogatták a Nike-t. Mi, a skate shopok hagytuk, hogy ez megtörténjen. A Nike-t nem lehet hibáztatni, hiszen csak jó üzletet csináltak. Néhány évre szem elől vesztettük a céljainkat. Sajnáltam, hogy ezekben az években a Lost Art kevésbé szólt a gördeszkázásról, inkább maga az üzlet vezette. Gyakran vettem észre, hogy jobban foglalkoztatnak az újabb cipő rendelések, mint a hardware szállítmányok, ami egy skateshop, különösen egy független skate shop esetében nem a legjobb.

 

Szerinted hasonló a helyzet a többi európai skate shopnál is?

Igen, mindenképpen. Rengeteget gondolkodtam ezen, mióta az üzlet bezárt 2016 júliusában. Nekünk, a boltoknak nagyon kis figyelem jut napi szinten a közösségi oldalakon arra, hogy átadjuk az üzenetünk. Ezalatt persze Nike termékeket posztoltunk, vagy más nagyobb márka termékeit hirdettük, amikről azt gondoltuk, hogy a legtöbb bevételt hozhatják. Alig beszéltünk azokról a kurvajó dolgokról, amiket egy igazi skate shop csinál: tudod, a saját pólóitok a saját grafikáitokkal, vagy a deszkások akiket támogattok. Úgy érzem ez egy trend most az európai gördeszkázásban, vagy akár az egész világon. Nincs elég időnk arra, hogy az igazán jó dolgokat mutassuk be és promótáljuk. Én pont erre szerettem volna fókuszálni a bezárás után megmaradt közösségi media csatornáinkon. Arra, hogy beszámoljak a rengeteg fasza, izgalmas dologról ami a brit gördeszkázásban történik éppen.

 

Ezért tartottad meg a Lost Art instagram accountot?

Persze. A bolt bezárt a tengernyi adósság miatt és én is eljutottam arra a pontra amikor már nem tudtam tovább csinálni. Akkoriban csak én voltam a tulajdonos és az adósságok, a hadakozás a márkákkal, hogy adjanak még időt a fizetésre, vagy küldjenek még árut teljes embert kívánt. Nem egyszerű a shopoknak, akik próbálják támogatni a márkákat, de amikor ezek a problémák feljebb jutnak náluk, akár a cégek jogi osztályához, az gyakran fenyegető üzenetekbe fordulhat. Ők ott feljebb már nem tudják ki vagy és miket teszel a gördeszkázásért, csak meg akarják oldani a problémát, ami gyakran elég rossz szájízzel végződik. Mint skate shop, eljutnak hozzád ezek az üzenetek és csak arra gondolsz: “ennek meg mi értelme?”. Próbálunk kölcsönösen tenni egymásért, úgyhogy szükség volna egy kis rugalmasságra időnként mindkét fél részéről.

 

The Useless Wooden Toys Society, Liverpool UK. Ph. Matty Lambert

Ha azt nézzük mennyi a shop bevétele a gördeszkásokon kívüli vásárlóktól a gördeszkásokkal szemben, nehéz lehet elérni azt, hogy a vásárlók többsége mégis gördeszkás legyen tekintve a célközönséget. A deszkások egyébként is jobban kedvelik élvezeti szerekre költeni a pénzüket.

Nagyon nehéz egy független skate shopot egyben tartani. Nem távolodhatsz el a gördeszkásoktól annyira, hogy ne ők legyenek a legfőbb célcsoport, mert akkor azonnal eladtad magad és kiröhögnek. Például amikor berobbantak a rollerek, egy csomóan kezdtek el rollereket is árulni. Bővítették a kínálatukat, mint bármilyen más üzlet is tenné alkalmazkodva a kereslethez, de egy független skate shop ezt nem engedheti meg magának. Nem egyszerű amikor csökken a népszerűsége a gördeszkások által alapított márkáknak, de te próbálod fenntartani kínálatukat, viszont ők mégsem tudnak ebben segíteni. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy azzal, hogy a nagy márkákat részesítettük előnyben nem tudtuk az olyan kisebb, igazi gördeszkás brandeket segíteni, mint a Soletech (Emerica, éS, Etnies), Lakai, vagy a HUF, ami nagyon szar. Úgy érzem, mint független gördeszkás üzlet ártottunk ezeknek a márkáknak, akik mindenekelőtt kéne hogy élvezzék a támogatásunk és ezt nagyon bánom.

 

Elég sok hullámvölgy lehet, ha egy független skate shopot szeretnél üzemeltetni. Mik voltak azok a nehezebb döntések amiket meg kellett hoznod, hogy nyitva tudjatok maradni? Emlékszem korábban mondtad, hogy építkezéséken is dolgoztál az üzlet mellett.

Az 2002/2003-ban volt. Nem tudtam a barátaimat megfizetni, hogy a boltban dolgozzanak úgyhogy kétkezi munkásként dolgoztam a hét minden napján, hogy bért tudjak adni. Reméltem, hogy beindul majd az üzlet és visszamehetek csak a bolttal foglalkozni. Sajnos, nem működött túl jól, be kellett vonnom egy társat a bolt fenntartásáért, de később ő sem tudta már támogatni. Elég sok formában működött a shop az évek során: volt üzlettársam, volt hogy eladtam a boltot egy évre, majd újra visszavásároltam. Ezek olyan dolgok, amiket néha meg kell tenni, hogy az egész tovább élhessen és persze munkát keresni a gördeszkázáson kívül is ilyen döntés volt. A legnehezebb és legrosszabb döntésem az volt, hogy a saját, és a családom összes pénzét a boltba fektettem. Ez az egyik oka annak, hogy be kellett zárnom. Kértem egy kisebb kölcsönt a szüleimtől, hogy átvészeljük a karácsonyi időszakot, de valahogy az egész összeg elment a számlákra és nem tudtam visszafizetni. A mai napig nem tudtam visszaadni, ami elég nagy teher. Csak lapátoltam a pénzt az üzletbe abban reménykedve, hogy egyszer majd csak megoldódnak a problémák. Elképesztően nehéz döntés volt bezárni a Lost Art-ot. Nem gondoltam volna, hogy újranyitunk. Azért is tartottam meg az Instagram account-ot, mert így próbáltam továbbra is meggyőzni magam arról, hogy a Lost Art több mint ez egy bolt, több mint maga a gördeszkázás. Nekem sosem a boltról szólt, hanem a közösségről. A közösségről, amit támogatunk és aminek szerves része vagyunk.

 

Pop Shove in Almada, Portugal. Ph. Sam Ashley

Honnan jött az új shop ötlete és miért ezt a nevet választottátok?

A Useless Wooden Toy Society egy moziest sorozat volt a Lost Artban, amit azért kezdtünk el, hogy összehozzunk mindenkit és régi videókat nézzünk aztán elmenjünk deszkázni, vagy sörözni. Egy új módja volt annak, hogy a gördeszkázás társaságokat formáljon, ami mindig is fontos volt számomra. Egyébként el kell mondanom, hogy nem csak a Lost Art üzletet kellett bezárnom. Lost Art Skateboarding Limited volt a cégnév, tehát a csődeljárás során a brand-től is meg kellett szabadulnom. Nem használhattam már ezt a márkanevet. A barátaim alapították meg a Useless Wooden Toys Society-t: Pad, Mick és a társam Kelly. Ők most a bolt tulajai, akik végül visszavásárolták még a Lost Art márkanevet is.

 

A közösségformálás és a többi független shoppal tartott kapcsolat tűnik a legfontosabb értéknek nálatok.

Szerintem maguk a független üzletek is egy önálló közösség. Lehet ez egy bár, egy lemezbolt, egy kávézó, mi mind támogatjuk egymást és ez a legfontosabb.  Ahogy mondtam a legnehezebb az volt, hogy kilépjek ebből a közegből a bolt bezárásával. Mind segítjük egymást és ennek így is kell lennie. Amikor látom az American Express “Fogyassz helyben” hirdetéseit röhögnöm kell. Az American Expressnek fogalma sincs a helyi kereskedőkről. A helyi kereskedőktől való vásárlás nem az ha elmész a Sainsbury’s áruházba, hanem amikor azokat a kis üzleteket választod akik a helyi közösségedben élnek és dolgoznak, így a pénzed szintén ebben a körben marad.

 

Sokkal több a segítőkészség és a tisztelet ezeken a közösségeken belül. Emlékszem amikor néhány gyerek bejött a boltba úgy, hogy a griptapet a lapjuk csomagolására ragasztotta valami kezdő egy másik üzletben. Te mégis szívesen segítettél nekik.

Mint helyi skateshop, valószínűleg adsz a kölyöknek egy új gripet. Megoldod, segítesz neki feltenni, és nem kérsz érte pénzt. Néha olcsóbban kínálsz néhány cipőt, ingyen odaadsz pár elfekvőben lévő csapágyat, vagy alacsonyabb áron adsz el néhány lapot ami már régebben áll a raktárban. Ezt teszed, ha egy igazi skateshop vagy. Tudod milyen deszkásnak lenni. Ez egy drága dolog, a cipők is hamar elkopnak, mint gördeszkás megérted az egészet. Nem tesz jót a bevételnek ez a mentalitás, de neked nagyon jó érzés, mert ez a gyerek tele lelkesedéssel fog hazamenni, az érzéssel, hogy megtalálta azt a közösséget, ahol az emberek hasonlóan gondolkoznak, és lesz kire felnéznie évekig. Tulajdonképpen fizetés nélküli szociális munkás vagy. Mindig ilyennek szerettem volna a Lost Artot és szerencsére mindig ilyen is volt. Túlmutatott Liverpool határain, világszerte ismerték. A Lost Art nem én vagyok, nem azok akik a boltban dolgoztak, hanem maga a közössége. Legalább húsz olyan shopot tudok mondani csak a UK-ben, akik legalább ilyen jól csinálják. Annyi skate shop van, aki megérdemli, hogy tiszteljék, valamint a márkák és gördeszkások is egyaránt támogassák. Ez sajnos nem mindig van meg, és ha ezek a boltok bezárnának annak komoly hatása lenne a gördeszkás közösség egészére.

 

A #Wearelostart hashtag is azért van, hogy próbálja növelni az összetartást a független, gördeszkások által fenntartott skate shopok között?

A hashtag inkább arról szól, ami miatt elkezdtük a boltot 1999-ben. Akkoriban úgy éreztem, hogy a gördeszkázás, amit hirdettek nem az volt, amibe én beleszerettem. Ezért is kapta shop a Lost Art (Elveszett Művészet) nevet. Az a fajta gördeszkázás kisebbségbe szorult a nagy márkás Tony Hawk féle gördeszkázással szemben. Ez a mai kontextusban újra különösen fontos. Nem sok maradt meg a ’98-2005 között nyitott független shopok közül, pedig pótolhatatlanok, és amik mégis fennmaradtak, azoknak nagyon szükségük van a segítségre. Mi vagyunk az elveszett művészet, mi vagyunk az utolsó mohikánok (nevetve)… Ez az utolsó lehetőségünk. A gördeszkázás szempontjából nagyon jó időt élünk. Nem számít mit hordasz, hogyan deszkázol, milyen trükköket csinálsz. Minden elfogadott és elérhető, és ez elképesztő. Annyi jó dolog történik, viszont a skate shopok tulajait lefoglalják a hétköznapi csatározások, így nem tudtak ezekről beszámolni. Túl sok a nativitás és ezt utálom. A cipőmárkáknak közük van ehhez, és ezért is nem árulunk cipőket az új üzletben, a Useless Wooden Toys Society-ben. Független skate shop vagyunk és csak a gördeszkázást támogatjuk. Csak hardware-t tartunk, ruhákat a barátainktól vagy a Lost Art saját ruháit. Ha csak nem egy kollaborációról van szó egy cipőmárkával, egyáltalán nem árulunk cipőket. Elég merész húzás volt, elég ismeretlen vizeken evezünk, de jó visszatérni a gyökereinkhez.

 

UWTS Ph. Matty Lambert

 

Egyébként is máshonnan olcsóbban lehet cipőhöz jutni.

Ez velejárója volt annak, hogy a piac megnyílt a nagyobb sportáruház láncok fele, akik jóval nagyobb volumennel kereskednek. Ők diktálják az árakat és kész. Persze hogy a kölykök az olcsóbb cipőt veszik meg és jól is teszik. Emlékszem amikor én is a legolcsóbb cipőt kerestem, mert tudtam, hogy úgysem tart sokáig. Bármiben deszkáztunk, amit találtunk. Egy dolog, amit mindig is követtem, hogy a gördeszkám az igazi skate shopban vásároltam.

 

Alapból így is kezdted amikor megnyitottatok, nem?

Én mindig a gördeszkázást akartam támogatni és úgy érzem ezt a legjobban úgy tehetjük, hogy a hardware cégeket, a barátaink kisebb független ruha márkáit és a saját Lost Art márkánkat forgalmazzuk csak. Egyébként is a saját márkás Lost Art dolgaink a legkeresettebbek most. Régebben nem tudtuk igazán elérni amit akartunk, mert az a pénz amit cipőkön nyertünk elment az újabb megrendelésre, és így tovább, mint egy ördögi kör. Az új bolt minden, amit gyerekként akartam egy skate shoptól. Visszatérünk az eredeti vonalhoz, hogy promotáljuk mindent, amit a közösségünkben történik éppen és amit más shopok tesznek a saját közösségükért, mert ez a kötelességünk.

 

Úgy tűnik mindenki másképp próbál meg alkalmazkodni, hogy túléljen és ha így is támogatod a közösséged, akkor miért ne?

 

Vannak márkák akik olyan marketing cégeket keresnek fel segítségért, akik semmit sem tudnak a gördeszkázásról és nem tisztelik az egészet. Elegem van belőle. Más hasonló szemléletű cégekkel kéne összefogni. Itt van például Nick webshopja a Palomino: kevés fenntartási költség, egy kis raktár valahol eldugva, de hiteltelenül erős online jelenlét. Felmész a webshopjára és azonnal irigykedsz! Minden megtalálható nála, amit el tudsz képzelni és említésre méltó. A lehető legjobban csinálja mert imádja a gördeszkázást. Neki nem kell az olyan hétköznapi szarokkal megbirkóznia, mint a nyitva tartás, a személyzet, cipőrendelések, stb. Nincsenek meg ezek a problémái, így fennmaradhat. El kell ásni a csatabárdot és össze kell fogni. Vannak olyan boltok is mint a Beats Workin. Egy skate shop és kávézóvá vált egyben, mert ahhoz hogy fennmaradj diverzifikálnod kell a tevékenységed és össze kell fognod a többi független társaddal, legyen az egy borbély, egy tetováló szalon, vagy egy kávézó. Ezek mind hasonló független szerveződések, és így együtt sikerülhet legyőzni a magasabb fenntartási költségeket és közben egyszerre frissnek is maradni. Ezt kell tennünk, alkalmazkodni és menni tovább előre. Ha nem teszed, nem fogsz tudni fennmaradni. A szokásos 10-től 6-ig tartó nyitva tartás nem működik, mindenki online vagy az ebédszünetében vásárol. Senki sem megy csak úgy az üzletedbe, úgyhogy neked kell okot adnod rá, hogy jöjjenek. Nagyon őszinte vagyok ezzel kapcsolatban, mivel úgy érzem, hogy sok nagyon jó embernek akadnak komoly problémái azzal, hogy fenntartsa a skate shopot amit üzemeltet. Beszélnünk kell erről, mint közösség, hogy megoldást találjunk a nehézségekre.

 

Egy szövetség a független shopok között?

Mindenképp. Ha összefogunk, közösen elérhetjük, hogy kimondhassuk: “Basszátok meg, nem forgalmazzuk a márkátok többé!”. Nehéz, mert nem mondhatom meg másnak hogyan vezesse a vállalkozását. Mindenkinek megvannak a problémái. Ami nekem egyértelmű, valakinek áthidalhatatlan gond lehet, és fordítva. Beszélnünk kell ezekről, és ha olyan független márkákat is bevonunk, akik megérdemlik a támogatásunk, mint például a Soletech, Lakai és a HUF, akkor együttesen elkezdhetjük jobbá tenni a gördeszkás közösségünk. A nagy márkáknak nincs erre szükségük, ők így is úgy is túlélik. Viszont most mennem kell, mert egy idióta vagyok és épp nem veszem fel a kaputelefont az egyik vevőnek, azért hogy veled beszélgethessek (nevetve)…

 

The Lost Art crew on Useless Wooden Toys Society’s opening night. Ph. Matty Lambert

Forrás: http://www.freeskatemag.com/2017/01/13/dave-mackey-a-new-approach-to-the-skater-owned-shop/

Fordította: Fazekas “Petkom” Péter

Írta: mediumskate