A deszkázás és a város

October 21, 2018

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

 

Folytatván az előző, olimpiával foglalkozó cikkünk vonalát, ismét egy gondolatébresztő témát hoztunk nektek. Miután mi, és még sokan mások, az ország gördeszkás helyzetén igyekszünk javítani érdemes egy lépést hátrébb lépnünk és távolabbról, a teljes társadalom szempontjából figyelnünk a deszkázást, mint jelenséget.

 

Idén először olyasmire került sor, amit nem sokan gondoltak volna korábban: megrendezték az első gördeszkás témájú tudományos konferenciát. A Pushing Borders eseményre a világ több pontjáról érkeztek előadók, de talán a legtöbb érdeklődés az Ocean Howell vezette “Skateboarding is not a Crime: How to Build a Skate Friendly City” előadást kísérte. Ocean Howell az H-Street, majd a Birdhouse gördeszkása volt, aki a pro gördeszkás karrierjét követően akadémiai pályára lépett.

 

Ocean gördeszkás tanulmányai a mai napig hivatkozási alapnak szolgálnak a gördeszkázással kapcsolatban különböző publikációkban. A fentebb említett, a városok és a gördeszkázás kapcsolatát elemző kerekasztal-beszélgetés rengeteg érdekes témát vetett fel, amiről már bővebben olvashattatok a Free Skate Mag Oceannel készített interjújában is, viszont mi most a Huck Magazine írását hoztuk el nektek magyarul, ami egy átfogó, kicsit könnyebben emészthető összefoglalót ad a konferencián elhangzottakról.

 

Ugyan az alábbi sorok leginkább a városatyáknak kellene, hogy inspirációul szolgáljanak, de azért néha nekünk sem árt emlékeztetni magunkat, hogy gördeszkásként mekkora mozgalom részesi vagyunk.

 

A “Can Skateboarding Save Your City?” címmel megjelent cikk Niall Fynn írása, melyhez az illusztrációkat Michelle Mildenberg készítette.

 

 

Megmentheti a deszkázás a városod?

 

A várusainkban található közösségi területeket nem mindig érezzük igazán magunkénak. Ezért, ha hiányzik a kreativitás és a “köz” a közterületből, akkor lehet, hogy ideje hívni a gördeszkásokat!

“Volt, hogy megtámadtak az utcán, ha deszkáztam, amikor fiatal voltam”, -mondta Paul O’Connor a 42 éves szociológus, aki egy devoni kisvárosban nőtt fel és 11 éves kora óta gördeszkázik. “Emlékszem mekkorákat estem, amikor a főutcán hajtottam és az emberek poénból berakták a lábukat a kerekeim elé.”

 

Ugyan sokat változott azóta a helyzet, a gördeszkázás már beszivárgott a művészet és a divat legfelsőbb szintjeibe is, de még mindig előfordulhat, hogy ellenségeként tekint ránk a társadalom. A “semmirekellő füvesek”-től a “nagypofájú hülyegyerek”-en át nehezen szabadulunk a bennünket érő előítéletektől. Különösen egy nagyvárosi környezetben, ahol a gördeszkás és a járókelők viszonya nem épp zavartalan.

 

Elég kár, hiszen a gördeszkások igazán hasznos elemei lehetnek az őket körülvevő világnak. Lehet ez gazdasági vagy társadalmi hatás, a lényeg, hogy a deszkások pozitívan hathatnak a környezetükre. Persze, csak ha azt hagyják is.

 

 

Első a biztonság

 

Kezdjük azzal, hogy a deszkások képesek csökkenteni a bűnözést azokon a területeken ahol “megtelepszenek”. Nagyon gyakran van, hogy ők az elsők, akik megjelennek a városok kietlenebb, akár “veszélyesnek” is ítélt helyein. Nem meglepően azért, mivel nekünk ezek lehetnek a legjobbak, mert nem kell mással osztoznunk a spotokon és szabadon hajthatunk.

 

Értelemszerűen még ha elő is fordultak bűncselekmények ezeken a környékeken, ha a hely tele van deszkással az elkövetők nem igazán fognak oda visszatérni. Ocean Howell, építészet történelem professzor a University of Oregonon és nem mellesleg ex-pro gördeszkás, úgy írta le a deszkásokat, mint a “dzsentrifikáció rohamosztagosai”, hiszen elsőként söprik ki egy területről a nem kívánatos elemeket… hogy később aztán őket is kisöpörjék onnan.

 

Van egy elmélet a szociológia berkeiben, amit O’Connor úgy emleget, hogy “szemek az utcán”, mely szerint egy egészséges közösségben az emberek kimozdulnak, időt töltenek a közös tereken és kihasználják azok adottságait. Nem ez az első eset, hogy ezt bárki  felismerte, hiszen Gregory Snyder etnográfus is hasonló megállapításra jutott, amikor a gördeszkás és graffitis kultúrákat vette alaposabban szemügyre.

 

“Az egyik dolog amit a gördeszkázás tesz a környezetével, hogy fog egy egyébként kihasználatlan teret, mely gyakran adhat lehetőséget mindenféle bűnözésnek, és több mozgást, több figyelmet helyez oda.”-magyarázza Snyder. “Így aztán általában az összes kétes elem hamar elhúz onnan”.

 

A Love Parkéhoz hasonló történet a Hubba Hideout sztorija is, amely egy hírhedt drogtanya volt a 80-as, 90-es évek San Franciscojában, amíg a gördeszkások rá nem akadtak azokra a lépcsőkre és a híres magas döntött padkákra. A “hubba” akkoriban a crack egyik szinonímája volt, amit viszont ha ma bármilyen deszkásnak említesz egyből egy hasonló döntött padkás spotra fog mutatni. Amikor a deszkások jöttek, a junkyk mentek – ami egy gyönyörű lezárása lett volna a dolognak, ha a hatóságok aztán nem tiltották volna ki a deszkázást az egész környékről.

 

Utcai kreativitás

 

“Szerintem az egész anti-gördeszkás szemlélet egy nagy félreértés arról, hogy a deszkások mit is csinálnak” – mondja Snyder. “Gyakorlatilag ha sétálsz az utcán és egy csapat deszkást látsz laikusként, akkor csak annyit fogsz kivenni az egészből, hogy összevissza esnek-kelnek és kész. Azonban ha város teret ad nekik egy igazi kreatív hullám indulhat el.”

 

A “kreatívok” (tágabb értelemben véve, elvonatkoztatva persze a marketing kedvenc terminológiájától) társadalmi rétegének ötlete, melyet először Richard Florida társadalomtudós nevezett el így, fontossá válik, ha a gördeszkás közösségek hatásairól beszélünk. Természetükből fakadóan a deszkások kötődnek a kreatívokhoz, legyenek azok művészek, tervezők, filmesek, vagy zenészek. Ha egy város teret ad a gördeszkásoknak, akkor ugyanúgy helyet kapnak azok is, akik hasonló körökben mozognak. Nem csak változatosabbá és érdekesebbé tesz ez egy környéket, de akár igen jövedelmező is lehet a város számára.

 

Amikor Florida a századforduló idején elkezdett foglalkozni a kreatív társadalmi réteg ötletével, akkor számára is hamar világossá vált, hogy azok a városok akik segítették a kreatív ágazatokat, mint a film-, tech-, vagy médiaipar, azok hamar az új gazdaság központjaivá válhattak. Tehát elméletileg a város, aki befogadja a gördeszkásokat nem csak őket kapja, hanem a hozzájuk kapcsolódó csoportokat is…és az összes bevételt ami ezzel jár (skate shopok, kávézók és éttermek általában hamar követik ezeket a köröket).

 

“Az emberek nem értik mennyire produktív a deszkások köre. Gyakorlatilag a semmiből állítanak elő pénzt. Az egész egy 5 milliárd dolláros iparág.  Képzeld el, ha csak egy kis része visszajutna a városokhoz.”

 

 

Hidakat építenek

 

Ha valaki tud valamit arról, hogyan működhetnek együtt a deszkások és a város, az a Long Live Southbank csapata. 2013-ban alakultak, hogy megmentsék London egyik leghíresebb spotját, amit egy hosszú, kemény menet után garantáltak is városatyák az elkövetkező évekre. Azóta együtt dolgoznak a városvezetőkkel azért, hogy a hely 2004-óta kihasználatlan részein is újra lehessen deszkázni. A felújított szekció egy oktatási központnak is otthont adhat majd, ahol különböző művészeteket tanítanának.

 

Amikor a Southbank veszélybe került, az gyorsan párbeszédre késztette a helyi deszkásokat és a hivatalnokokat, ami máskülönben aligha történhetett volna meg, tekintve mennyire fiatalok is álltak ki a spot mellett.

 

“Elindult a kommunikáció a terület tulajdonosai, fejlesztői, a deszkások és a városvezetés között, ahogy annak alapból lennie kéne”, mondta Stuart Maclure a LLSB 24 éves (!) projekt managere, aki már tizenéves kora óta deszkázik a Southbanken.

 

“Az az ezeréves elgondolás, hogy az emberek számára mit jelent a város és mit a gördeszkázás és, hogy ezek hogyan kapcsolódhatnak, mára már megváltozott”-tette hozzá. ” Az egész arról szól, hogy a helyiek legyenek büszkék és használják ki a városuk adta tereket, inkább minthogy azok taszítsák őket. Minél többen szólalnak föl, hallatják a hangjukat, annál inkább demokratikus légkört erdményez, és a városoknak pont ezért kellene küzdeniük.”

 

Ahogy itt is látjuk, hiába a non-konformista gyökereink, a gördeszkázás központjában mindig is ott volt a közösségépítés. Sőt, pont ez a non-konformizmus az, ami elősegíti a fejlődésünk. Például sok csapatsporttal ellentétben akár 5 éves gyerekek is egy pályán hajthatnak 40 éves profikkal. Becky Beal szerint, aki a Cal State East Bay egyetem egyik professzora és a társadalmi jogokkal, igazságossággal foglalkozik a sportokban, a gördeszkázás az egyik legmegfelelőbb módja lehet a városi közösségek önkifejezésének.

 

“Sok időt töltöttem lányokból álló gördeszkás társaságokkal. A deszkázás teret enged mindenkinek, nemi identitásától függetlenül, amit egy szervezettebb sport nem tesz lehetővé. Sokkal nyitottabb mindenki felé, és támogatja az önkifejezést.”

 

 

Gyűljünk össze

 

Bárhogy is nézzük a legjobb városok folyamatosan mozgásban vannak, újra és újra átszabva a közös terek fogalmát, utat engedve újabb csoportoknak. A gördeszkázás, különösen a streetelés egy új reakció a modern építészetre. Szembemegy a terek elemeinek eredeti céljával és új lehetőségeket mutat a használatukra.

 

Gyakorlatilag így a városok máris együttműködőbbek lesznek. Iain Borden építésztörténész, a University College London professzora ezt “cselekvő kritikának” hívja, egy olyan felforgató magatartásnak, amivel azok a terek, amiken osztozunk kicsit izgalmasabbá válhatnak.

 

“Próbálunk új jelentést adni a városoknak, amivel együtt jár, hogy megkérdőjelezzük mire is szolgálnak egyáltalán a városaink”- magyarázza. “Manapság egyre inkább valamilyen funkcionalitás útján tervezik a városokat, mint a vásárlás, vagy a kereskedelem. Ezek kvázi produktív funkciók, a deszkázás ilyen szempontból viszont nem az. Nem vásárolsz közben valami mocha frappuccinot, vagy baseball sapkát. Inkább szabadidős hely lesz így a város, mintsem egy újabb, a fogyasztásnak alárendelt tér. Ezt teszi a deszkázás”.

 

Az elszigetelődés korában a gördeszkázás képes összehozni bennünket. A közös terek inkább teremtenek együttműködést, mint az egyszerű csak a fogyasztásra célzott területek. “A gördeszkások imádják a szabad teret, és ez az egyik legegészségesebb dolog, amit egy városlakó tehet.”-mondja Snyder.

 

“Igaz, hogy még mindig vannak olyan szűk látókörrel rendelkező emberek akik a deszkásokat antiszociális semmirekellőknek állítják be”- teszi hozzá a brit pro gördeszkás, Cris Jones, “de ahogy én tapasztaltam a gördeszkázás pont hogy szociálisabbá tett sokakat, lehetővé téve számukra, hogy valami pozitív dologra koncentrálják az energiájukat.”

 

Persze helytelen volna a gördeszkázást valami tisztán emberbaráti szeretetből elkövetett önzetlen cselekvésnek kikiáltani, de rengeteg bizonyítékunk van a pozitív hatásaira már most is. Társadalmi rendfenntartókon át friss vállalkozókig bármik lehetnek, annak ellenére, hogy igazából ők “csak deszkások”.

 

A gördeszkázás egy izgalmasabb, sokszínűbb hellyé teheti a városainkat, miközben azok biztonságát is növeli. Egy csomó pénzt pumpálhat a helyi gazdaságba csupán azzal, hogy támogatja az önkifejezést és a kreativitást. Az önkifejezésen túl összefogásra késztet, támogatja az inkluzivitást és az együttműködést.

 

“A deszkázás túl sokszinű ahhoz, hogy bekategorizálják. Úgy ahogy az életben sem csak jó és rossz emberek vannak.”-mondta O’Connor. “Egyszerűen nem értem miért ne akarnának az emberek gördeszkásokat a környezetükben.”

 

This post was written by mediumskate