Justin “Figgy” Figueroa Interjú

április 5, 2017

 

 

Szóval Kalifornia legbiztonságosabb városából, Irvine-ből származol.

Az igazság az, hogy Moreno Valley-ben születtem.

 

Arrafelé kicsit keményebb nem?

De. Hatodikos koromig éltünk ott, aztán az öcsémet megverte két fekete gyerek, mert a “Nigger” szót használta. Szerintem akkoriban a tesóm még nem volt tisztában a jelentésével. Mondjuk azok az idióták így is, úgy is betalálták volna. Apám bement a suliba, jól felbaszta magát, aztán pakoltunk és mentünk Irvine-be.

 

Ez hatodikban volt?

Akkor. Attól kezdve, ha jól emlékszem középiskola másodikig maradtam, aztán átmentem egy suliba, ahová egy héten egyszer kellett menni, mert azok jártak oda, akik gyengén teljesítettek.

 

 

 

Backside 180 nose grind on the goddamned front porch. Photo: BURNETT

 

A rossz gyerekek? Csak te és a terhes fiatal lányok?

Valahogy úgy. Ezek keveredése és olyan gyerekeké, akiknek minden bénán ment. Nehéz is volt azt a szart befejezni. Egy héten egyszer mentél és akkora tanulni való csomagot kaptál, hogy alig birkóztál meg vele. De én egyértelműen elvégeztem. Mikor ballagtam volt egy idegesítő tanárnő, aki megrázott egy kis kolompot mondván “Készen is vagy. Ennyi volt.” Kiakadtam, hogy ennyi az egész, egy kibaszott kolomprázás. Na, jól van. Viszlát, örökre!

 

Szóval 14 évesen kezdted azt a sulit?

Jaja.

 

És ez a deszka miatt volt, vagy azért mert kipörögtél a rendes iskolából?

Mindkettő. Ha egyszer elkezdesz deszkázni, utazni és megpróbálni versenyeken részt venni, onnantól kezdve nem nagyon érdekel más. A deszkás világban mindenki szarik a dolgokra és az ember elkezd efelé tartani, ha a részesévé válik. De azért leérettségiztem. Anyukám tanárnő és eléggé örült ennek. Úgy vélem az ő kedvéért csináltam meg.

 

 

Most pedig Oceanside-on van egy házad igaz?

Ami azt illeti igen.

 

Mik folynak ott? Milyen a hely?

Örültebb volt, mikor beköltöztem. Mondjuk tegnap Richie Belton lezúzott mindent, de az utóbbi évben már sokkal nyugodtabb. A szomszédok eléggé kilettek arra, ami itt folyik. Az első évet azzal töltöttem, hogy átalakítsam a garázst zene szobává, amit megpróbáltam hangszigetelni, hogy ha hazaérünk a bárból hajnalig tudjunk zenélni. Mondjuk ez a mentalitás nem tartott sokáig.

 

Lehetetlen volt kellőképp hangszigetelni?

Megtettem, amit lehet, de sajnos az éjszaka közepén, ha nem jártak arra autók egyértelműen kihallatszódott a basszus gitár. Richie Belton szólóját hallgatta az egész szomszédság.

 

A házad egy első és egy hátsó részből áll. A hátsó rész ki van adva?

Ja. Kb. azt csinálok vele, amit akarok. Az most így pörög.

 

Az ott lakók fizetnek lakbért?

Persze, de tudod, hogy megy ez. Engeded, hogy csússzanak egy hónappal, aztán már azt se vágod mivan. Mindenki lerakta nekem a kauciót, szóval nincsenek nagy parák.

 

Voltak idegesítő történeteid szobatársakkal? Volt, aki visszaélt a nagylelkűségeddel?

Jaja, inkább nem is akarok neveket mondani. Régen kurva sok volt. De egy ideje senkivel nincsenek gondok, lógnak páran pár grammal, de kb. ennyi.

 

Rocking through a 5-0 kinker, smooth as a Belton bass solo. Photo: HAMMEKE

 

Van egy fura lyuk a tetőtérben, ahol aludni lehet?

Ja, van egy tetőtér a zenélős szoba felett beszőnyegezve. A kibaszott Joose lakik fenn. Felkel, kaparja a szőnyeget vagy tököm tudja miket csinál.

 

Ki van ott?

A Joose gyerek.

 

Ja, vágom.

Itt lóg már vagy 14 éves kora óta, egy eszement jó dobos.

 

Emlékszel a napra, mikor a Shep Dawgs vette a bátorságot és végre megjelent nálad? Mert valamivel fiatalabbak nem?

Persze, őrült egy story volt, mikor Rowan és Bob meg a többi elvetemült megjelent nálam. Aztán maradtak is vagy egy hétig.

 

Megtalálták a Mennyországot!

Hoztak magukkal egy tetováló gépet és az egész helyet egy elcseszett klubbá alakították. Beteg volt. Azok a barmok minden kibaszott este összehugyozták a kanapét. Annyit pofáztam nekik erről, hogy a hét végén én is behugyoztam a saját ágyamba. Egész héten oltottam őket, hogy “Ezek a kölykök összepisálják a cuccaimat!” Aztán annyira kilettem az egyik este, hogy még magam is bepisáltam. Mintha elütött volna egy kocsi, nem éreztem semmit.

 

Érzel némi szülői felelősséget a srácok felett?

Ja, talán ez magától értetődő. Utálok abban a helyzetben lenni, mikor pálcát kell törni a fejük felett, de ha tiéd a hely, akkor muszáj megtenned. Általában, mikor másnál vagyok könnyebb odaszólni, hogy “Basszátok már meg!” De ha te vagy otthon, akkor jön, hogy “Na jól van köcsög kis punkok, ideje elhúzni a picsába!”

 

Mi a helyzet a környékbeli kocsmákkal? Van egy előkelő bár a közelben nem? Az a hely, amit Larry’s-nek vagy valahogy így hívnak?

Az jóféle, eltaláltad. Mikor ideköltöztünk nagyon sokat jártunk oda. Egy fél évig biztos pörögtünk ott. Van élőzene. Otthonos. Fasza kis hely.

 

Oceanside-ot úgy ismerik, mint az utolsó durva várost San Diego-ban. Találkoztál bűnténnyel vagy utcai igazságszolgáltatással?

Pontosan ez történt. Olyan két évvel ezelőtt lehetett. Ez a ház nem olyan nagy, ha már 30-an vannak olyan, mint egy állatkert. Kész cirkusz. Szóval az arcok elől hátul nyomták a bulit, mikor megjelentek a jardok és megtaláltak engem kb. tizenhetedjére, hogy írjanak egy cetlit arról, hogy túl hangosak vagyunk. Mondták, hogy “Mit képzel, hol van? Azt hiszi a sivatag közepén ember? Nyugodjanak le, halkítsák le a zenét!” Miközben engem szidtak hallottam, hogy kitört egy bunyó olyan 10 méterrel mögöttünk. A zsaruk meg csak nyomták, hogy “Tudja egyáltalán kezelni a helyzetet? Mi a franc folyik ott?” Visszafogtam őket, hogy “Hé, nem mehetnek hátra. Majd én elintézem, csak hagyjanak minket békén.” Egy fullos verekedés ment hátul. Én is hallhattam, ők is hallhatták a legrosszabb, ami történhetett. Na de hátra mentem, szétszedtem a két őrültet, az egyiket kidobtam a másik lenyugodott. Lehalkítottam a zenét meg a partyt, így azon az estén már nem jelentek meg a rendőrök. Másnap reggel én, Bob, Ryan és Peanut mind a szobámban voltunk és deszkás vidiket néztünk. Hallottam, ahogy valaki az ajtóhoz lép és akkor megláttuk Fat Carlos-t – aki egy kibaszott helyi legenda, évmilliók óta a környéken nyomul – és Dozer haverját. Szóval ez a két tag megjelent mi meg kérdeztük, hogy “Na, mi a pálya?” Egyenesen hozzánk jöttek, beléptek a szobámba hívatlanul mikor kezdtünk rájönni, hogy mi történt – akivel Peanut bunyózott nem volt más, mint Fat Carlos kisöccse. Peanut haverom szó nélkül felugrott, mire kapott egyet az orrára aztán még párszor megrugdosták a földön. Ezután elsétáltak, mintha mi sem történt volna. Később kiderült, ők csak a dolgukat végezték. Én ültem egy helyben zavartan. De mégis mi a szart tehettem volna? Ha két nagydarab figura besétál hozzád nem nagyon tudsz az útjukba állni.

 

Switch kickflip into a natty Euro. SD week daze. Photo: RHOADES

 

Határ menti igazságszolgáltatás. Az Oceanside-i igazság.

Kemény volt felfogni, hogy így mennek a dolgok errefelé. Peanut végül bocsánatot kért a sráctól, kezet ráztak és berúgtak együtt.

 

Most épp egy 100 napos pia megvonást tartasz. Hogy megy?

Az első pár hónap elég kemény volt, de ahogy meglett a saját békém és ki tudtam kapcsolni kurvára nyugtató tud lenni. Mielőtt belevágtam azt hittem, hogy sokkal durvább lesz. De néha az is ellazít, hogy szólhatok a spanoknak, hogy “Hé, nem nyomhatjátok a rohadt bulit, ameddig akarjátok.” Nem adok nekik időkorlátot, csak elküldöm őket, hogy “Na jól van, ideje máshol folytatni a szarakodást.” Mindegy is.

 

És ezt azért kezdted, hogy rendesen tudj koncentrálni az Emerica videóra?

Jaja, amúgy a legnehezebb része a dolognak, hogy józanul kell zenélni. Odafigyelsz az apróságokra és nem vállalsz benne kockázatot. Mindent sokkal tisztábban hallasz és kurva durva, hogy rájössz az igazságra.

 

Szóval nehezebb ivás nélkül zenélni, mint hatalmas döntött korlátokat csúszni?

Ja, egyértelműen. Mondjuk, ha turnén vagy és piázol, mikor megérkeztek a spothoz legyen az egy nagy korlát vagy valami, már annyira be vagy pörögve, hogy nem félsz semmitől. Olyankor meg tudsz vele birkózni. De úgy gondolom, hogy fiatalon ez jobban ment. Elmentem hosszabb utakra zenélni, aztán visszatérve egyből mentem deszkás turnéra majd a kórházban kötöttem ki. Ezt azzal nyugtáztam, hogy “Jól van, haver. Magadnak főzted, edd is meg.” Természetesen ez baszottúl nem működik minden esetben. Azok a csodálatos kigurulások sem jönnek mindig, a trükkök valahogy úgyis lezúznak. Ez az egész nem tart sokáig. Valahol meg kell húzni a határt és letenni a piát. Jó tudni, hogy képes vagyok rá. Abba tudom hagyni bármikor. Nem érzem, hogy akkora probléma lenne. Nem tudom, hogy az öregebb arcoknak, mint Reynolds milyen volt ez. Szerintem számomra mások a körülmények.

 

Kicky front board an oversized rail in wildly undersized shoes. The ingrown toenails are off the Richter. Photo: BURNETT

 

Ha már a kórházat említed, igaz, hogy lezúztál egy fém lámpát a hátaddal?

Igen. A második napon lehetett. Az első utam volt a Vol 4. turné után, ami amúgy három hétig tartott. Ez már vagy három hónapja volt. Ja, eltört három bordám, amiből az egyik elérte a tüdőmet és csinált rá egy apró lyukat. Ez Boston-ban történt és az első kórházban, ahová mentünk úgy voltak vele, hogy “Na ja, el kell, hogy küldjünk francba innen.” Tehát beraktak egy mentőbe majd egy nagyobb kórházba szállítottak és megmondták, hogy nem repülhetek vagy tíz napig. Két éjszakát maradtam ott, aztán értem jött a csajom és onnantól kezdve Philly-ben voltunk egy hétig. Szó szerint azt éreztem, hogy ezzel vége is a filmezésnek. Úgy voltam vele, hogy “Jól van, ez most ennyi volt.” Nagyon le voltam zúzva a csontoknak pedig hosszú idő kell a gyógyuláshoz és nem tehetsz semmit. Csak ülsz és próbálsz hugyozni meg nevetni anélkül, hogy fájjon. Próbáltam utána járni, hogy – Hogy a picsába tudom gyorsítani a csontok összeforrását? Az első dolog, amit mondtak, hogy ne dohányozzak, szóval leraktam a cigit meg a piát, természetesen megpróbáltam normálisan étkezni és valahogy működött a dolog, mert az utolsó hónapban már tudtam deszkázni. A részem legdurvább trükkjét teljesen kitisztulva adtam be. Elég jó érzés volt.

 

Szép. Jól elkerült a szerencse az utóbbi pár évben, nem de?

Na ja. A serüléseim története elég kínos a legtöbb deszkáséhoz képest. Nem akarok arrogáns lenni vagy bármi, de szerintem a legtöbb fasz fele annyi szarságon nem ment keresztül a bokáival vagy a bordáival, mint én, de a sok hülyeség talán elkerülhető lett volna, ha jobban odafigyelek.

 

Mik voltak a nagyobbak?

Hm, a bordák. A bokáim meg folyton. A lábfejed csak lecsúszik és már meg is történt. Egy egész hónapot ki kell hagynod, de minél többször megy ki, annál könnyebben rázódik vissza.

 

A lábfejről jut eszembe, még mindig 45-ös cipőkbe tömöd bele a 47-es lábad?

Egyértelműen 45-ösek. A benőtt lábkörmök akasszák ki a skálát.

 

És ez csak azért van, mert nem bírnál lenézni azokra a rohadt csónakokra?

Jaja, meg ugye ritkábban megy ki a bokám kisebb cipőben.

 

Ezért a videóért végül hányszor voltál kórházban?

Nagyjából ötször. A bokáim, a hüvelykujjam – kurvára széttörtem az ujjam – a bordáim és a karom miatt.

 

És a tüdőd. Hogy lehet egyáltalán deszkázásból megsérteni?

Na ez az. De mikor végre elmúlt baromi jól éreztem magam. Örültem, hogy bármerre mozoghatok. Úgy éreztem ráugorhatok a Oceanside-i döntött padkára, amikor csak akarok.

 

Mostanság adtad be az utolsó trükködet a MADE 2-höz. Milyen érzés?

Kurvára jó volt megcsinálni végre. Minden fasza, megyünk is partyzni a srácokkal.

 

In the pines, front nose. Photo: RHOADES

 

Szóval vége a józanságnak?

Egyelőre igen. A videó végéhez közeledve, mikor próbálgattam ezeket a trükköket elkezdtem rosszul érezni magam azok miatt, akiket belevontam ebbe. Mert nem volt könnyű mindig tartanom magam. Vannak pillanatok, amikor az arcok ki tudnak engedni. Régebben nekem is így ment. De most olyan vagyok, mint egy kibaszott elmebeteg. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megvan a saját baja, például annak a sok öregebb deszkásnak, akik hasonló nyomást tettek magukra. Mindenki végigment ezen. Mindenkinek megvan a saját harca, de eljön az a pont, mikor nem akarom, hogy a haverok is szenvedjenek amiatt, ami rohadtul az én fejemben zajlik le. De mikor egy ilyen időszak végéhez érsz az a legnagyobb kilét, amit valaha éreztél.

 

Végül, hogy voltál képes beadni azt a durva trükköt, ami a címlapon is van?

Szerintem az történt, hogy eljutottam arra a pontra, amikor már megőrülök, hogy ha nem adom be. Annyira felidegesítetett, hogy azt kívántam inkább csapjon el egy teherautó, ha nem sikerül és akkor leállhatok végre.”Valaki csak úgy járjon erre a kocsijával és üssön el.” Eljött a pillanat, mikor már elvakultam, aztán egy szempillantás alatt landoltam a trükköt. Fel se fogtam, hogy beadtam. Csak úgy jött, hogy “Oh, megvan. El se hiszem, hogy működött.” Már azon a ponton voltam, hogy bunyóztam volna egyet, verjék ki a szart is belőlem, ha nem sikerül a trükk. Vagy mielőtt beadnám, jöjjön oda valaki és basszon állon, hogy érezzek egy kis fájdalmat. Nagyon durva volt haver, beteges. Ez mindig máshogy jön ki, ha deszkára állok. De teljesen a függője vagyok.

 

Próbáltál valaha olyan drogot, amitől láttad a poklot?

Ja, a DMT-től mindenképp haver.

 

Szóval a DMT az a szer, amitől azt érzed, mintha megszületnél és látod Istent meg ilyenek?

Igen, látod Istent és a Sátánt egyszerre, amivel meg kell békélned és mikor ez megtörtént rájössz, hogy az életben semmi sem számít és nem félsz semmitől. Úgy éreztem magam, mint azok az arcok – nem mondok neveket – akik ezt szívják, aztán begurulnak a Mega Ramp-be. Dacolnak a fizika törvényeivel és varázslatos dolgokra képesek.

 

Mi vitt rá, hogy kipróbáld? Úgy voltál vele, hogy “Csütörtök van. Jó lenne látni Istent és a Sátánt.”?

Amikor belementem épp gipszben volt a lábam. A harmadik boka műtétem után. A lábfejem kimozdult a helyéről a kickflippeknél. Borzasztó volt. Az volt az utolsó műtét, ami után nem tudtam, hogy deszkázhatok-e még valaha és ezt senkinek nem akartam elmondani. A szponzoraimnak se akartam szólni erről, mert mindent a gördeszkázásra tettem fel. Nézz rám, ennyi szar tetkóval mi mást kezdhetnék az életben! Szóval eléggé ki voltam bukva, és még a haverom BB is ki akarta próbálni. Elbicegtem tehát BB-vel és aláírtunk egy nyilatkozatot. Kibaszott kemény cucc. Alá kell írnod egy nyomtatványt arra az esetre, hogyha bármi történne. Szóval a doktor srác berakott valami nyugtató meditáló zenét mielőtt kipróbáltuk. Aztán fogta a cuccot – ami számára legális – és berakta egy generátorba, ami füstöt csinált belőle és ki tudtuk szívni egy zacskóból. Tudom, erősen hangzik, de mindez megtörtént és kurvára valódi volt. Csak rászívsz a zacskóra, az összes levegőt kiszívod belőle aztán pár másodperc múlva látod magad, amint elhagyod a saját tested és ez rohadtul valódinak tűnik. Szerintem komolyabb cucc, mint a papír vagy a gomba.

 

The tré flip tailgrab gets a rebirth. Is that you, God? Sequence: RHINO

 

Szóval elhagytad a tested, azután mi történt?

Őrülten hangzik még csak beszélni is róla haver. Bocsi Anyu. De szó szerint elhagytam a szobát és a levegőben úszva felülről láttam a házat. Mentem felfelé, elhagyva a felhőket is aztán megláttam valakit, akit Istennek gondoltam. Teljesen úgy nézett ki, mint az alak a Bibliából, hosszú haj meg minden. Nem tudom, hogy úgy festett-e, mint ahogy tanultuk. Talán azért nézett ki úgy ahogy, mivel a Sátán is vörös volt és kopasz.

 

Jó volt látni Istent?

Nem igazán. Egyszerre szembe nézni mindkettővel az olyan…

 

Együtt lazultak vagy mi?

Valahogy úgy. Csak úgy ültek egymás mellett, nekem pedig meg kellett barátkoznom ezzel a gondolattal és rájöttem, hogy egyik faszfej se tud megrémíteni, kb. ez a “Nekem mindegy mibe vagytok srácok!” Aztán ahogy elértem arra a pontra, hogy egyikőjük sem ijeszt meg elkapott az érzés, hogy az életem hátralevő részében se féljek semmitől.

 

Hogy nézett ki a Sátán?

Nem tudom talán úgy, mint a kibaszott Lee Dupont csak vörösben. Még a poklot is láttam.

 

Mi? Hűha! Horrorisztikus érzés volt látni a poklot?

Jaja. Úgy értem inkább kettőjüket látni volt az. Elsőre megrémültem aztán azt mondtam magamnak, hogy „Fogadd el, ami történik. Vegyél erőt magadon aztán minden jó lesz.” Nagyon durván hangzik. Soha nem tudod meg milyen érzés, míg fel nem iratkozol, és be nem szívod ezt a szart.

 

Hogy végződött? Hosszabb távra hatást gyakorolt arra, ahogy a világot látod?

Persze, szerintem mindenkinek ki kéne próbálnia, sokkal jobb hely lenne a világ. Azt érezteti veled, hogy semmi nem számít és csak az a tény, hogy felébredsz és teszed a dolgaid is örömmel tölt el. Légy hálás érte és élvezd. Az embereknek egyszer át kéne élniük, mikor sok szar történik az életükben. Annyi fájdalom és szarakodás után engem teljesen visszahozott az életbe. Az volt bennem, hogy „Haver, kurvára nyugodj meg. Mindegy, hogy deszkázol-e vagy sem, megleszel, kitalálod mi legyen.” Gyerekesen hangozhat, de tényleg változott a rossz dolgokhoz való hozzáállásom.

 

Szóval van egy házad, pár kutyád, barátnőd, nem sokára kijön a teljes részed. Mit tartogat még számodra a jövő?

Azt akarom, hogy ezek így is maradjanak. A Stay Gold után nagyon fájt a hátam, nem tudtam deszkázni vagy három hónapig. A Bake and Destroy alatt kezdődtek a boka parák. Nagyjából egy évig nem tudtam gurulni miatta. A MADE 2-es rész után maradtam a legegészségesebb, amit még mindig nem hiszek el. Elég durva. Nem vágom mi lesz, de úton akarok lenni a spanokkal, legyen az deszkázás vagy zenélés.

 

Emlékszem arra az időszakra, amikor rengeteg rocker arc volt a gördeszkázásban, de mára kb. csak ti maradtatok az Oceanside-iak. Nem sok hosszú hajat látni manapság. Nem aggódsz amiatt, hogy a rock ’n’ roll kevésbe lesz befogadható?

Azt remélem, hogy minél többen ki tudnak rá kapcsolni. Ez csak személyesebbé teszi a mi zenénket is, „Ja ezt a szart nyomjuk mi! Utálhatod is!”

 

Mit szeretsz legjobban az életben?

Sok dolog van, amiért hálás lehetek. A kibaszott homokért, ami egy karnyújtásnyira van a házamtól. O-Side-nak, a Rhoades családnak, Lito-nak, a Boulvard-nak. Az istenverte szüleimnek. Anya és Apa, bocs a pokoli dolgok miatt, amin keresztül mentetek miattam. Szeretlek titeket. Jon Miner-nek, mindenkinek az Emerica-nál. Gibby-nek a kutyámnak. Nem kell sokat magyaráznom. Mindenért hálás vagyok az életben, ami örömet okozott eddig. Collin kibaszott Provost-nak az idők végezetéig. Jake Phelps-nek, jövök neked haver. Ölnék érted. Burndog-nak, és Jézus Krisztusnak, mert egy ideje elviseli a szarságaimat.

 

Biggie front board fakie. Figgy lives to see another day… again. Sequence: RHODES

Forrás: http://www.thrashermagazine.com/articles/justin-figgy-figueroa-interview/

Fordított: Berci

Írta: mediumskate

Hozzászólás zárolva.