Megéri egy skateshop?

augusztus 19, 2018

 

A “skater-owned” [~deszkás tulajjal rendelkező] kifejezést elég sokat használjuk manapság ilyen-olyan gördeszkás cégek esetén, viszont ha a kultúránk legfontosabb részét képező skateshopokról beszélünk nincs szükség arra, hogy kiemeljük ezt a jelzőt. Hogy miért? Mert egy igazi skateshop alap, hogy skater-owned.

 

Hiába deszkások a tulajai egy cipőcégnek, akkor sem ők cserélik ki a cipőd, ha leszakadt a talpa egy nap után. Nem a kedvenc core deszkamárkád fogja megmutatni merre találsz spotokat ha először jársz egy városban. Erre vannak a skateshopok. Akár egy sportszerüzletből szerezted, vagy a netről rendelted az első deszkád, szinte biztos, hogy volt legalább egy shop ami befolyásolta milyen deszkás vagy ma.

 

Először is tisztázzuk, mi is egy skateshop. Bárki nyithat egy üzletet, ami gördeszkákat árul, de egy igazi shopot gördeszkások működtetnek gördeszkásoknak, és ezek egyben a helyi közösség központjául is szolgálnak. Itt lehet végignézegetni a legújabb magazinokat, dumálni az aktuális videókról, vagy összegyűlni egy session előtt. A közösség lelke, ami teret ad és segíti a helyi kultúrát.

 

Egy adott környék közösségét támogatni nem könnyű feladat. Videókat csinálni, spotokat építeni, versenyeket szervezni rengeteg időt és energiát igényel, ami jócskán megnehezíti az üzletek amúgy is húzós fenntartását. Armin Bachman, a bostoni Orchard Skateshop egyik tulajdonosa, elmondása szerint 60-70 órát is dolgozik néha egy héten a shopban, ahol a deszkák grippelésén túl a bolt közösségi média felületeire figyel, a rendeléseket intézi és a városvezetésnél lobbizik, hogy új skateparkok épülhessenek. “Nem biztos, hogy jó ez így nekem”-mondta, “de az életem minden része összefonódott a shoppal és az akörüli dolgokkal.”

 

Az Orchard első három évében a három tulaj közül egyikük sem vett ki pénzt az üzletből. Mindegyiküknek volt valami más munkája is mellette. Mint a legtöbb skateshop tulaj, a bolt mellett pultoztak, konyhán vagy építkezéseken melóztak. “17 éve nyitottunk, de csak kb. 8 éve jutottam el végre odáig, hogy csak ezzel foglalkozhassak.”- mondta Nick Owens, a Kansas City-i Escapist skateshop tulaja. “Jópár nehéz évünk volt, amikor minden pénzünket vissza kellett forgatni az üzletbe. Ezek az idők már elmúltak, de nem élünk nagy lábon. Még mindig olcsó helyeken lakunk a deszkás haverjainkkal együtt.”

 

 

A gördeszkázás talán tényleg az örök fiatalság forrása, de amíg sokan a 30-as éveikben is az utcán hajtanak addig a kortársaiknak komoly munkahelyeik vannak mindenféle juttatásokkal. Egy skateshop tulajdonosnak nem jut ilyesmi. Trevor Culley, az Albany-i Seasons Skateshop egyik tulaja a shop első néhány évében heti plusz 30 órát dolgozott egy kávézóban, hogy valahogy kijöjjön. Amikor egy akkori másik tulaj kilépett, ott kellett hagynia a mellékállását is. “Kaptam béren felüli juttatásokat úgy is, hogy csak mellékállásban voltam ott. Azért maradtam annyi ideig mert fizették a társadalombiztosításom. Szar egyedül talpon maradni, de valahogy mindig meg lehet oldani.” A hirtelen beütő problémák nem sok teret hagynak a jövő tervezgetésének. “Szerintem soha nem fogok tudni nyugdíjba menni.” -mondta Chris Battibulli, a Seasons társtulajdonosa. “Egyelőre abban reménykedem, hogy mire majd mások visszavonulnak, én végre megengedhetem magamnak, hogy ne minden időmet a shopban töltsem.”

 

A ‘90-es évek végén és a 2000-es èvek elején nem volt lehetetlen, hogy az óriás tech deszkáscipők eladásai a középosztályba repítsék egy-egy shop tulajdonosát, de a deszkás ipar azóta rengeteget változott. Sokkal kevesebb a haszon a termékeken, ugyan a nyersanyagköltségek nőttek, a lapok árai is változatlanok lassan 20 éve, ráadásul már bármilyen sportboltban, vagy online áruházban kaphatók deszkáscipők. 2016-ban Ed Selego arról beszélt a Skateboard Storynak, hogy “a gördeszkázás éltető elemei mindig a független skateshopok és kis gördeszkás cégek voltak. Manapságak ezek a boltok és márkák a fennmaradásért küzdenek a nagy üzletláncok mellett.” Az MIA, a shop melynek Ed Selego társtulaja volt, egy évre rá bezárta kapuit.

 

 

A technológiai fejlődés jóval nagyobb hatással van a skateshopokra, mint az általános online kereskedelem és hagyományos boltok közti verseny. Sokáig a skateshopok jelentették a városod összeköttetését a gördeszkás világ egészével. Olyan helyet, ahol először láthattál új videókat és magazinokat, vagy hallhattál híreket. Ma a videók helyett már csak webpartok és instaklipek vannak.

 

”Miért foglalkoznál azzal hogy viselkedsz, ha most csak feltöltesz egy selfiet és jön is a pozitív visszcsatolás likeok formájában?” -tette fel a kérdést Philly Santosousso a Humidity tulajdonosa. “Régebben amikor beléptél egy shopba figyelted hogy kik vannak ott, és próbáltál beilleszkedni a közösségbe. Manapság a kölykök leszarják az egészet.” Philly mesélt a gördeszkás iparral való küzdelmeiről, sőt röhögve felajánlotta, hogy el is adja nekem az egész üzletet ha akarom, viszont csak pozitívan nyilatkozott akkor amikor a bolt körüli helyi közösségről kérdeztem. “Imádom ezt a közeget, de ugyanakkor most egy elég szar időszakát éli a gördeszkázás. Azért csinálom amit csinálok még mindig, hogy valamennyit változtassunk ezen. Eseményeket szervezünk és próbálunk mindenkinek segíteni, de van, hogy képesek berágni ha véletlen épp nem jelölsz be mindenkit egy fotón, érted?!”

 

 

Akkor mi értelme ezt csinálni? Miért tartanál, meg egy munkát amiben nincs pénz és ahol 8 óránál jóval többet kell dolgoznod egy nap? Kivétel nélkül minden tulaj azt mondta, hogy igenis megéri támogatni a helyi deszkás közösségeket a városukban. Bachman felemlegette milyen volt kamaszként Jahmal Williamst látni Boston utcáin: “amikor hazamentél utána és megnézted őt az Eastern Exposure 3-ben olyan érzés volt mintha valami hatalmas dolog része lennél. A gördeszkázás akkora motivációt jelentett és annyit adott az életem során, hogy szeretném a lehető legtöbbet visszaadni ennek a közösségnek.” El tudod képzelni, hogy valamelyik plázás üzletlánc tulaja ilyet mondjon? El tudod képzelni egyáltalán ezeknek a láncoknak a tulajait?

 

Egy igazi skateshop sokkal értékesebb és egyben sebezhetőbb is, mint azt gondolnád. Ha az utolsó is bezár ki tanítja meg a következő generációt arra, hogy mi az a konkáv és hogy kell felgrippelni egy lapot? Ki mutatja meg hogy kell a tengelyvéggel kipattintani a csapágyakat a kerékből? A lényeg, hogy ha egy kicsit is értékeled amit a helyi skateshop tesz a közösségedért, akkor támogasd őket amíg tudod. Nehéz a dolguk és csak egyre nehezebb lesz, úgyhogy ne hagyd hogy a gördeszkázás egyik éltető eleme kimúljon. Építsd, támogasd és légy része a közösségednek!

 

 

Az eredeti cikk a Jenkem Vol. 2 könyben jelent meg, mely màr nàlunk is elérhető.

Szerző: Ian Browning

Fotó: Jenkem

 

 

Írta: mediumskate