SOY PANDAY / B&B / PREMIERE

augusztus 12, 2018

Soy Panday, az egyéniség; most nem csak elhoztuk nektek a legújabb partját, de ő maga is úgy döntött, hogy bejön hozzánk és válaszol néhány kérdésünkre, és reméljük a tietekre is.

A MAGENTA Skateboards grafikusa, aki királlyá változik, ha éjfél után tofuval etetik, büszke tulajdonosa számos párizsi szökőkútnak, jó szeme van az utcai spotokhoz, és ízlése a sorcikhoz, kitűnő BS Flipek birtokosa.

 

 

 

LIVE Skateboard Media: Hogy jött az, hogy egy új parton dolgozz, és hogyan fejlődött a projekt megközelítése az idő múlásával? Esetleg van valami, amiből inspirálódtál?

 

SP: Nem biztos, hogy meg tudom határozni a folyamatot, mint „munkát”, hiszen a legtöbb esetben a gördeszkázás az, amit egész idő alatt csináltam. Jól szórakoztam. Másrészt ti forgattátok, és szerkesztettétek – ez a munka benne.

Emlékszem, amikor Vivien (Feil) és Glen (Fox) részeit először nézegettem a B&B videó projektjéből, és azt gondoltam ez király, mert olyan volt, mint a mindennapi gördeszkázás megörökítése, spontán spotok és klipek – így végül úgy gondoltam, hogy dolgozhatnánk egy videón közösen.

 

„2000-ben huszonhárom éves voltam, most negyvenegy vagyok, így a két időszak egymás mellé állítása érdekes, mivel meglehetősen eltérőek.”

 

Nálam volt három VHS kazettám 2001-ből: gördeszkás felvételek abból az időszakból, amikor Grenoble-ben voltam tanuló, és éppen csak bekerültem az Osiris flow programjában, aztán az I-Path-ébe… Nem néztem meg ezeket az elmúlt tíz évben, majd egy barátom segített digitalizálni őket, és valahogy arra jutottam, hogy beleilleszteni a régi anyagokat az új projektbe vicces lehet. Jó módja lenne azoknak a régi klipeknek a megosztására, amelyeket a világ nem igazán látott és megajándékozni magam egy művészi szuvenírrel a gördeszkázásomról, olyan által tervezve, akinek ez a szenvedélye.

 

Switch heelflip, Grenoble, 2001. Ph.: Cédric Viollet

 

LSM: Ki vette fel a régi cuccokat? Mikori a legrégebbi, és mennyire friss a legújabb?

 

Soy: Az összes régi felvétel ugyanabból az időszakból származik: 2000, 2001. Három videóból szedtük ki őket: két helyi – egy Grenoble-ből MDV által rögzítve, és egy a Voirionból, valamint Pierre Prospero „Parasite”-jából, amely az első Párizsban készült felvételeket tartalmazza. Mindhárom videó ugyanabból az évből származik, a klipek némelyike még meg is ismétlődik bennük… A frissebb felvételek a ti munkáitok, amiket az utóbbi két évből gyűjtöttünk össze, amikor kereszteztük az útjainkat.

 

Ph.: Erik Blomberg

 

2000-ben huszonhárom éves voltam, most negyvenegy vagyok, így a két időszak egymás mellé állítása érdekes, mivel meglehetősen eltérőek. Abban az időszakban közgazdaságtant tanultam, mert feladtam a célom, hogy karikaturista legyek, így minden nap deszkáztam. Bár soha nem tudtam feladni az álmom, hogy valamit csináljak a gördeszkázásból, szóval csak hagytam magam sodródni az árral, megismerve az embereket. Ez az álom formált engem. És végül olyan emberré változtatott, amiről nem gondoltam volna, hogy létezik: egy modern karikaturista, akinek minden tollvonása ízig-vérig gördeszkás.

 

„A Magenta grafikák, amit csinálok, egy képregény, amit senki se olvasott, még én sem, annak ellenére, hogy én vagyok a szerző.”

 

Ekkor jöttem rá, hogy ez az illúzió jobban ismer engem, mint én magamat. A félelem, csak rémálommá változtatja az álmokat. Ezért megalkottam a saját történetemet, és azóta ezt rajzolom minden egyes Magenta deszkára…

A célom, hogy ábrázoljam a megoldásokat a problémákra, amikkel találkozok, és terjesszem ezeket.

 

Frontside bluntslide, Paris, 2001. Ph.: Cédric Viollet

 

LSM: Mit akarsz kifejezni ezzel a projekttel? Emlékszem a kezdetére, amikor még azt mondtad, úgy érzed, hogy valamiféle felfrissített PARISien-t szeretnél, több trükkel. Aztán ahogy a régi felvételek belekerültek, említetted, hogy olyan, mint egy Epicly’ Later’d. Voltak dolgok, amiket meg akartál mutatni, és végül nem sikerült? Milyen volt az elképzelésed?

 

Soy: Az elején csak szimpla deszkás videónak indult. Egy frissitett PARISien, több trükkel. Aztán a kezembe kerültek a régi felvételek, és rájöttem, hogy csinálhatnánk egy visszatekintő videót.

Az én gördeszkás generációmból már sokan nem profik (bármit is jelentsen ez), de még mindig dobnak ki „partokat” (akármit is jelentsen ez is)…

 

„Mindig van valamiféle csábítás abban, amit csinálunk, és úgy döntünk, hogy megmutatjuk a nagyközönségnek”

 

Seb Charlot egyfolytában nyüstölt, hogy elő kéne jönnöm valami „legjobb kimaradtak” projekttel, ami átfogja az összes video partot, amiket az utóbbi évtizedben összedeszkáztam. Szerintem ez az ötlet valósult meg ebben az új partban, akkor is ha, ahelyett hogy 10 évnyi videó részt vágtunk volna újra, ebben inkább egy csomó 20 éves klip van kiemelve.

Bárcsak többet tudtam volna megmutatni, hogy készülnek a Magenta grafikák. Ebből a képregényből, amit senki sem olvasott, még én sem, annak ellenére, hogy én vagyok a szerző. De sosem volt senki, aki filmezzen, miközben dolgozom. A végén inspirálva vagy, hogy a projekted atmoszféráját elmélyítsed. A küzdelmeid bemutatod, utalva a viharos szerelmi életemre abból az időből. Ez elgondolkoztatott.

 

Ph.: Sébastien Charlot

 

Mindig van valamiféle csábítás abban, amit csinálunk, és úgy döntünk, hogy megmutatjuk a nagyközönségnek. Senki sem szereti a saját hibáit, ezért van egyfajta kísértés, hogy azt szemléltessük, amiben a legjobbak vagyunk. Ez az önimádatunk terméke.

A gördeszkázás egy szabad tánc. A tánc pedig nem több, mint egy szerelmi gyakorlat.

A rajzolás egy költői előadásmódja az egyén gondolatainak, ezáltal úgyszintén egy szerelmi gyakorlat, annak címezve, aki dekódolni tudja.

 

„Minden rombolás építést szül.”

 

Úgy gondolom, hogy az én ihletem erre a videó részre valami pozitív hajtóerő volt, ami egy ellentétes sötét dologhoz vezetett. Optimista vagyok, de amikor azokat az új klipeket forgattuk, az optimizmusom megingott, és szerintem ez az, amit lefestettetek.

Ez az érdekessége a rég, és új, időtlen, és idejét múlt felvételek kavalkádjának. Beleteszed a lelked a munkádba, ami esszenciája egy művészi alkotásnak.

 

LSM: Mi inspirált arra, hogy megalkoss egy ilyen projektet?

 

Soy: Azt hiszem eredetileg ajándékozni akartam magamnak egy videó részt, ami a negyvenedik szülinapomon jön ki.

Aztán átmentem egy szakításon, valószínűleg ez motivált, hogy deszkázzak –elmenjek táncolni a kamera előtt, haha… Minden rombolás építést szül.

 

Ollie, San Francisco, 2001. Ph.: Bertrand Trichet

 

LSM: Hol voltatok Glen-nel múlt héten? Volt valami probléma az úton, igaz? Mit csináltatok ott, és mi a helyzet a mostani aktivitásoddal?

 

Soy: Tokióban voltunk egy Magenta kiállításon, amit a japán disztribútorunk szervezett: Kukunochi. Éppen most repülök haza.

 

Volt egy kis baj az odaúton, ahogy említetted. Másfél napig szó szerint, ami balul sülhetett el, az úgy is sült el, ezért 1 nap helyett, 3 nap alatt jutottam Tokióba. Ez azzal járt, hogy két be nem tervezett hotelben töltött éjszakám volt, két különböző városban. Az egyik nem is esett az útba. De a mennybe jutáshoz át kell kelned egy kis poklon.

 

A kiruccanás maradék része nagyon jól sikerült. Glen-nel mindig, mindenhova jó utazni, és az a húsz festmény, amit magammal vittem el is kelt a kiállításon!

 

Három friss festményt még újra is kellett alkotnunk… köszönjük Japán!

 

Ami a mostani aktivitásom illeti, pedig elfoglalt vagyok azzal, hogy gördeszka grafikákat és ruházati vonalakat rajzolok a Magentának, és még vár rám egy kis munka Párizsban…

 

Ollie, Paris, la Défense. 2000. Ph.: Nohan Ferreira

 

Forrás: http://liveskateboardmedia.com/en/article/soy-panday-bb-premiere

Írta: mediumskate

Hozzászólás zárolva.