Dave Mackey: Független Skate Shoppok

Dave Mackey. Ph. Sam Ashley
 
“Real recognise real!” A független skate shopok a gördeszkás közösség alappillérei, akik szerte a világon támogatják egymást, a vásárlóikat, a helyi közösséget és a gördeszkázás egészét. Miért ne akarná valaki támogatni őket is? Sajnos mostanában egyre nehezebb fenntartani egy igazi “skater owned”  shopot, különösen megalkuvás nélkül. A legendás liverpooli Lost Art skateshop 17 év után zárt be, hogy 5 hónappal azután újranyisson egy teljesen új szemlélettel. A tulaj Dave Mackey beavat minket  hogyan lehet alkalmazkodni az új piaci viszonyokhoz, milyen a visszatérés miután meredeken változtatott az üzleti modellen és elmondja mi volna a haszna a független shop-ok összetartásának.
 
Kezdhetnénk azzal, hogy elmeséled miért zárt be a Lost Art, és hogy jutottál el az új bolt, a Useless Wooden Toys Society megnyitásához?
Az első számú ok, ami a bolt bezáráshoz vezetett a magas fenntartási költség volt. Természetesen a bérleti díj és az alkalmazottak bérei egy akkora üzletben hatalmasak. Egy másik ok maga a városrész, ahol a shop volt. Amikor a Bold Street-re költöztünk a környék egy üzletekkel teli negyed volt, de a magas bérleti díjak kiszorították a boltokat, amik helyett inkább éttermek és bárok nyíltak, egy olyan helyet teremtve, ahova az ember inkább vásárlás után megy, nem pedig vásárolni. Az évek során egyre kevesebben tértek be hozzánk az utcáról. Az is okot adott, hogy vannak márkák amiknek csökkent a népszerűsége az üzletben miután nyitottak a nagyobb sportáruház láncok felé, ott is elérhetővé téve a kínálatukat. Eredetileg a Lost Art volt az egyetlen viszonteladója az egyik ilyen márkának, azonban idényre ezek száma 17-re emelkedett csak Liverpoolban.
Eleinte hasznosak voltak ezek a nagy márkák a boltnak?
A Nike SB forgalmazása évekig segített a fennmaradásunkban. Nem csak mi, hanem sok más shop is így volt ezzel. Mondhatni ez volt a beetetés. Növelték az önbizalmunk és így mi is 100%-ban támogattuk a márkát. Amikor beütött a Janoski mánia a nagy sportláncok húztak belőle hasznot igazán, elszívva a vásárlókat a kisebb igazi skate shopoktól akik éveken keresztül támogatták a Nike-t. Mi, a skate shopok hagytuk, hogy ez megtörténjen. A Nike-t nem lehet hibáztatni, hiszen csak jó üzletet csináltak. Néhány évre szem elől vesztettük a céljainkat. Sajnáltam, hogy ezekben az években a Lost Art kevésbé szólt a gördeszkázásról, inkább maga az üzlet vezette. Gyakran vettem észre, hogy jobban foglalkoztatnak az újabb cipő rendelések, mint a hardware szállítmányok, ami egy skateshop, különösen egy független skate shop esetében nem a legjobb.
 
Szerinted hasonló a helyzet a többi európai skate shopnál is?
Igen, mindenképpen. Rengeteget gondolkodtam ezen, mióta az üzlet bezárt 2016 júliusában. Nekünk, a boltoknak nagyon kis figyelem jut napi szinten a közösségi oldalakon arra, hogy átadjuk az üzenetünk. Ezalatt persze Nike termékeket posztoltunk, vagy más nagyobb márka termékeit hirdettük, amikről azt gondoltuk, hogy a legtöbb bevételt hozhatják. Alig beszéltünk azokról a kurvajó dolgokról, amiket egy igazi skate shop csinál: tudod, a saját pólóitok a saját grafikáitokkal, vagy a deszkások akiket támogattok. Úgy érzem ez egy trend most az európai gördeszkázásban, vagy akár az egész világon. Nincs elég időnk arra, hogy az igazán jó dolgokat mutassuk be és promótáljuk. Én pont erre szerettem volna fókuszálni a bezárás után megmaradt közösségi media csatornáinkon. Arra, hogy beszámoljak a rengeteg fasza, izgalmas dologról ami a brit gördeszkázásban történik éppen.
 
Ezért tartottad meg a Lost Art instagram accountot?
Persze. A bolt bezárt a tengernyi adósság miatt és én is eljutottam arra a pontra amikor már nem tudtam tovább csinálni. Akkoriban csak én voltam a tulajdonos és az adósságok, a hadakozás a márkákkal, hogy adjanak még időt a fizetésre, vagy küldjenek még árut teljes embert kívánt. Nem egyszerű a shopoknak, akik próbálják támogatni a márkákat, de amikor ezek a problémák feljebb jutnak náluk, akár a cégek jogi osztályához, az gyakran fenyegető üzenetekbe fordulhat. Ők ott feljebb már nem tudják ki vagy és miket teszel a gördeszkázásért, csak meg akarják oldani a problémát, ami gyakran elég rossz szájízzel végződik. Mint skate shop, eljutnak hozzád ezek az üzenetek és csak arra gondolsz: “ennek meg mi értelme?”. Próbálunk kölcsönösen tenni egymásért, úgyhogy szükség volna egy kis rugalmasságra időnként mindkét fél részéről.
 

The Useless Wooden Toys Society, Liverpool UK. Ph. Matty Lambert

Ha azt nézzük mennyi a shop bevétele a gördeszkásokon kívüli vásárlóktól a gördeszkásokkal szemben, nehéz lehet elérni azt, hogy a vásárlók többsége mégis gördeszkás legyen tekintve a célközönséget. A deszkások egyébként is jobban kedvelik élvezeti szerekre költeni a pénzüket.
Nagyon nehéz egy független skate shopot egyben tartani. Nem távolodhatsz el a gördeszkásoktól annyira, hogy ne ők legyenek a legfőbb célcsoport, mert akkor azonnal eladtad magad és kiröhögnek. Például amikor berobbantak a rollerek, egy csomóan kezdtek el rollereket is árulni. Bővítették a kínálatukat, mint bármilyen más üzlet is tenné alkalmazkodva a kereslethez, de egy független skate shop ezt nem engedheti meg magának. Nem egyszerű amikor csökken a népszerűsége a gördeszkások által alapított márkáknak, de te próbálod fenntartani kínálatukat, viszont ők mégsem tudnak ebben segíteni. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy azzal, hogy a nagy márkákat részesítettük előnyben nem tudtuk az olyan kisebb, igazi gördeszkás brandeket segíteni, mint a Soletech (Emerica, éS, Etnies), Lakai, vagy a HUF, ami nagyon szar. Úgy érzem, mint független gördeszkás üzlet ártottunk ezeknek a márkáknak, akik mindenekelőtt kéne hogy élvezzék a támogatásunk és ezt nagyon bánom.
 
Elég sok hullámvölgy lehet, ha egy független skate shopot szeretnél üzemeltetni. Mik voltak azok a nehezebb döntések amiket meg kellett hoznod, hogy nyitva tudjatok maradni? Emlékszem korábban mondtad, hogy építkezéséken is dolgoztál az üzlet mellett.
Az 2002/2003-ban volt. Nem tudtam a barátaimat megfizetni, hogy a boltban dolgozzanak úgyhogy kétkezi munkásként dolgoztam a hét minden napján, hogy bért tudjak adni. Reméltem, hogy beindul majd az üzlet és visszamehetek csak a bolttal foglalkozni. Sajnos, nem működött túl jól, be kellett vonnom egy társat a bolt fenntartásáért, de később ő sem tudta már támogatni. Elég sok formában működött a shop az évek során: volt üzlettársam, volt hogy eladtam a boltot egy évre, majd újra visszavásároltam. Ezek olyan dolgok, amiket néha meg kell tenni, hogy az egész tovább élhessen és persze munkát keresni a gördeszkázáson kívül is ilyen döntés volt. A legnehezebb és legrosszabb döntésem az volt, hogy a saját, és a családom összes pénzét a boltba fektettem. Ez az egyik oka annak, hogy be kellett zárnom. Kértem egy kisebb kölcsönt a szüleimtől, hogy átvészeljük a karácsonyi időszakot, de valahogy az egész összeg elment a számlákra és nem tudtam visszafizetni. A mai napig nem tudtam visszaadni, ami elég nagy teher. Csak lapátoltam a pénzt az üzletbe abban reménykedve, hogy egyszer majd csak megoldódnak a problémák. Elképesztően nehéz döntés volt bezárni a Lost Art-ot. Nem gondoltam volna, hogy újranyitunk. Azért is tartottam meg az Instagram account-ot, mert így próbáltam továbbra is meggyőzni magam arról, hogy a Lost Art több mint ez egy bolt, több mint maga a gördeszkázás. Nekem sosem a boltról szólt, hanem a közösségről. A közösségről, amit támogatunk és aminek szerves része vagyunk.
 

Pop Shove in Almada, Portugal. Ph. Sam Ashley

Honnan jött az új shop ötlete és miért ezt a nevet választottátok?
A Useless Wooden Toy Society egy moziest sorozat volt a Lost Artban, amit azért kezdtünk el, hogy összehozzunk mindenkit és régi videókat nézzünk aztán elmenjünk deszkázni, vagy sörözni. Egy új módja volt annak, hogy a gördeszkázás társaságokat formáljon, ami mindig is fontos volt számomra. Egyébként el kell mondanom, hogy nem csak a Lost Art üzletet kellett bezárnom. Lost Art Skateboarding Limited volt a cégnév, tehát a csődeljárás során a brand-től is meg kellett szabadulnom. Nem használhattam már ezt a márkanevet. A barátaim alapították meg a Useless Wooden Toys Society-t: Pad, Mick és a társam Kelly. Ők most a bolt tulajai, akik végül visszavásárolták még a Lost Art márkanevet is.
 
A közösségformálás és a többi független shoppal tartott kapcsolat tűnik a legfontosabb értéknek nálatok.
Szerintem maguk a független üzletek is egy önálló közösség. Lehet ez egy bár, egy lemezbolt, egy kávézó, mi mind támogatjuk egymást és ez a legfontosabb.  Ahogy mondtam a legnehezebb az volt, hogy kilépjek ebből a közegből a bolt bezárásával. Mind segítjük egymást és ennek így is kell lennie. Amikor látom az American Express “Fogyassz helyben” hirdetéseit röhögnöm kell. Az American Expressnek fogalma sincs a helyi kereskedőkről. A helyi kereskedőktől való vásárlás nem az ha elmész a Sainsbury’s áruházba, hanem amikor azokat a kis üzleteket választod akik a helyi közösségedben élnek és dolgoznak, így a pénzed szintén ebben a körben marad.
 
Sokkal több a segítőkészség és a tisztelet ezeken a közösségeken belül. Emlékszem amikor néhány gyerek bejött a boltba úgy, hogy a griptapet a lapjuk csomagolására ragasztotta valami kezdő egy másik üzletben. Te mégis szívesen segítettél nekik.
Mint helyi skateshop, valószínűleg adsz a kölyöknek egy új gripet. Megoldod, segítesz neki feltenni, és nem kérsz érte pénzt. Néha olcsóbban kínálsz néhány cipőt, ingyen odaadsz pár elfekvőben lévő csapágyat, vagy alacsonyabb áron adsz el néhány lapot ami már régebben áll a raktárban. Ezt teszed, ha egy igazi skateshop vagy. Tudod milyen deszkásnak lenni. Ez egy drága dolog, a cipők is hamar elkopnak, mint gördeszkás megérted az egészet. Nem tesz jót a bevételnek ez a mentalitás, de neked nagyon jó érzés, mert ez a gyerek tele lelkesedéssel fog hazamenni, az érzéssel, hogy megtalálta azt a közösséget, ahol az emberek hasonlóan gondolkoznak, és lesz kire felnéznie évekig. Tulajdonképpen fizetés nélküli szociális munkás vagy. Mindig ilyennek szerettem volna a Lost Artot és szerencsére mindig ilyen is volt. Túlmutatott Liverpool határain, világszerte ismerték. A Lost Art nem én vagyok, nem azok akik a boltban dolgoztak, hanem maga a közössége. Legalább húsz olyan shopot tudok mondani csak a UK-ben, akik legalább ilyen jól csinálják. Annyi skate shop van, aki megérdemli, hogy tiszteljék, valamint a márkák és gördeszkások is egyaránt támogassák. Ez sajnos nem mindig van meg, és ha ezek a boltok bezárnának annak komoly hatása lenne a gördeszkás közösség egészére.
 
A #Wearelostart hashtag is azért van, hogy próbálja növelni az összetartást a független, gördeszkások által fenntartott skate shopok között?
A hashtag inkább arról szól, ami miatt elkezdtük a boltot 1999-ben. Akkoriban úgy éreztem, hogy a gördeszkázás, amit hirdettek nem az volt, amibe én beleszerettem. Ezért is kapta shop a Lost Art (Elveszett Művészet) nevet. Az a fajta gördeszkázás kisebbségbe szorult a nagy márkás Tony Hawk féle gördeszkázással szemben. Ez a mai kontextusban újra különösen fontos. Nem sok maradt meg a ’98-2005 között nyitott független shopok közül, pedig pótolhatatlanok, és amik mégis fennmaradtak, azoknak nagyon szükségük van a segítségre. Mi vagyunk az elveszett művészet, mi vagyunk az utolsó mohikánok (nevetve)… Ez az utolsó lehetőségünk. A gördeszkázás szempontjából nagyon jó időt élünk. Nem számít mit hordasz, hogyan deszkázol, milyen trükköket csinálsz. Minden elfogadott és elérhető, és ez elképesztő. Annyi jó dolog történik, viszont a skate shopok tulajait lefoglalják a hétköznapi csatározások, így nem tudtak ezekről beszámolni. Túl sok a nativitás és ezt utálom. A cipőmárkáknak közük van ehhez, és ezért is nem árulunk cipőket az új üzletben, a Useless Wooden Toys Society-ben. Független skate shop vagyunk és csak a gördeszkázást támogatjuk. Csak hardware-t tartunk, ruhákat a barátainktól vagy a Lost Art saját ruháit. Ha csak nem egy kollaborációról van szó egy cipőmárkával, egyáltalán nem árulunk cipőket. Elég merész húzás volt, elég ismeretlen vizeken evezünk, de jó visszatérni a gyökereinkhez.
 

UWTS Ph. Matty Lambert

 
Egyébként is máshonnan olcsóbban lehet cipőhöz jutni.
Ez velejárója volt annak, hogy a piac megnyílt a nagyobb sportáruház láncok fele, akik jóval nagyobb volumennel kereskednek. Ők diktálják az árakat és kész. Persze hogy a kölykök az olcsóbb cipőt veszik meg és jól is teszik. Emlékszem amikor én is a legolcsóbb cipőt kerestem, mert tudtam, hogy úgysem tart sokáig. Bármiben deszkáztunk, amit találtunk. Egy dolog, amit mindig is követtem, hogy a gördeszkám az igazi skate shopban vásároltam.
 
Alapból így is kezdted amikor megnyitottatok, nem?
Én mindig a gördeszkázást akartam támogatni és úgy érzem ezt a legjobban úgy tehetjük, hogy a hardware cégeket, a barátaink kisebb független ruha márkáit és a saját Lost Art márkánkat forgalmazzuk csak. Egyébként is a saját márkás Lost Art dolgaink a legkeresettebbek most. Régebben nem tudtuk igazán elérni amit akartunk, mert az a pénz amit cipőkön nyertünk elment az újabb megrendelésre, és így tovább, mint egy ördögi kör. Az új bolt minden, amit gyerekként akartam egy skate shoptól. Visszatérünk az eredeti vonalhoz, hogy promotáljuk mindent, amit a közösségünkben történik éppen és amit más shopok tesznek a saját közösségükért, mert ez a kötelességünk.
 
Úgy tűnik mindenki másképp próbál meg alkalmazkodni, hogy túléljen és ha így is támogatod a közösséged, akkor miért ne?
 
Vannak márkák akik olyan marketing cégeket keresnek fel segítségért, akik semmit sem tudnak a gördeszkázásról és nem tisztelik az egészet. Elegem van belőle. Más hasonló szemléletű cégekkel kéne összefogni. Itt van például Nick webshopja a Palomino: kevés fenntartási költség, egy kis raktár valahol eldugva, de hiteltelenül erős online jelenlét. Felmész a webshopjára és azonnal irigykedsz! Minden megtalálható nála, amit el tudsz képzelni és említésre méltó. A lehető legjobban csinálja mert imádja a gördeszkázást. Neki nem kell az olyan hétköznapi szarokkal megbirkóznia, mint a nyitva tartás, a személyzet, cipőrendelések, stb. Nincsenek meg ezek a problémái, így fennmaradhat. El kell ásni a csatabárdot és össze kell fogni. Vannak olyan boltok is mint a Beats Workin. Egy skate shop és kávézóvá vált egyben, mert ahhoz hogy fennmaradj diverzifikálnod kell a tevékenységed és össze kell fognod a többi független társaddal, legyen az egy borbély, egy tetováló szalon, vagy egy kávézó. Ezek mind hasonló független szerveződések, és így együtt sikerülhet legyőzni a magasabb fenntartási költségeket és közben egyszerre frissnek is maradni. Ezt kell tennünk, alkalmazkodni és menni tovább előre. Ha nem teszed, nem fogsz tudni fennmaradni. A szokásos 10-től 6-ig tartó nyitva tartás nem működik, mindenki online vagy az ebédszünetében vásárol. Senki sem megy csak úgy az üzletedbe, úgyhogy neked kell okot adnod rá, hogy jöjjenek. Nagyon őszinte vagyok ezzel kapcsolatban, mivel úgy érzem, hogy sok nagyon jó embernek akadnak komoly problémái azzal, hogy fenntartsa a skate shopot amit üzemeltet. Beszélnünk kell erről, mint közösség, hogy megoldást találjunk a nehézségekre.
 
Egy szövetség a független shopok között?
Mindenképp. Ha összefogunk, közösen elérhetjük, hogy kimondhassuk: “Basszátok meg, nem forgalmazzuk a márkátok többé!”. Nehéz, mert nem mondhatom meg másnak hogyan vezesse a vállalkozását. Mindenkinek megvannak a problémái. Ami nekem egyértelmű, valakinek áthidalhatatlan gond lehet, és fordítva. Beszélnünk kell ezekről, és ha olyan független márkákat is bevonunk, akik megérdemlik a támogatásunk, mint például a Soletech, Lakai és a HUF, akkor együttesen elkezdhetjük jobbá tenni a gördeszkás közösségünk. A nagy márkáknak nincs erre szükségük, ők így is úgy is túlélik. Viszont most mennem kell, mert egy idióta vagyok és épp nem veszem fel a kaputelefont az egyik vevőnek, azért hogy veled beszélgethessek (nevetve)…
 

The Lost Art crew on Useless Wooden Toys Society’s opening night. Ph. Matty Lambert

Forrás: http://www.freeskatemag.com/2017/01/13/dave-mackey-a-new-approach-to-the-skater-owned-shop/
Fordította: Fazekas “Petkom” Péter[:en]Real recognise real! Independent skate stores are the pillars holding up our community; worldwide they support each other, their customers, their scene and skateboarding as a whole. Why the fuck would anyone not support one? Unfortunately it’s getting increasingly harder to survive as a skater owned shop, especially without compromising legitimacy. Liverpool’s mighty Lost Art shop closed its doors after 17 years only to re-open five months later with a different approach. Dave Mackey gives us his insights into adapting, diversifying and the independent shop community’s support.
 
Interview by Guy Jones
 
Could you start off by explaining how the previous Lost Art closed and how you transitioned into opening the Useless Wooden Toys Society?
The reason for the old shop’s demise was firstly how expensive it was for that unit. Obviously cost of rent rates and staffing of that size is quite a lot. Another reason is this part of town. When we first moved to Bold Street, the area was a retail destination in the city, but over the last few years shops have shut down due to rent costs and more bars and restaurants have opened, making it more of a place to go after you’ve been shopping. We saw our passing trade diminish over the years. Another reason is the popularity of certain brands had gone down in recent years, due to two brands opening up to larger sportswear chains. Originally Lost Art was the only account for one of these brands to which the total went up to 17 accounts in Liverpool alone.
 
Did these large brands benefit the store at first?
Having Nike SB involved in particular helped keep the doors open for many years for myself and for many other stores and then we were kind of led to the drinking hole as it were. We had our egos massaged by them and we also backed their brand 100%. Once the Janoski trend hit, it was the big sports stores that really milked that and took sales away from smaller core stores who had supported Nike for a number of years. As skate stores we kind of let that happen, you can’t blame Nike for doing their business. We took our eye off what we were about for a few years. I felt for Lost Art that is, we kind of forgot a little bit about skateboarding and we were more brand led as a business. I often found myself thinking less about hardware orders and more so about footwear orders, which for a skate store is definitely not a good thing, especially a core skate store.
 
Do you think this is relevant for a lot of the other skate shops in Europe?
Absolutely yeah, I’ve thought about it long and hard since the store closed at the end of July. The time we have on social media to talk about what we do as skate shop is very small, you have a window throughout the day to post and inevitably you post Nike products, or big brands that you feel are going to bring in the most revenue. You very seldom talk on social media about the fucking rad things that go on within skateboarding, or the rad things you’re doing as a skate shop; you know the t-shirts, the graphics you design, the skaters who ride for your shop, etc. I feel that’s a trend through all of skateboarding in Europe, maybe even the world; we don’t have enough time to talk about the rad shit that we do, and that was the one thing I wanted to do on my social media platform once the store closed: to talk about the rad fucking stuff that goes on in British skateboarding.
 
Is that why you kept the Lost Art Instagram alive?
Definitely yeah, the store closed due to mounting debts and it got to a point where I physically couldn’t do it by myself, it was just me who owned Lost Art at the time and with the debts, and the constant pleading with brands to give you a bit more time to pay, or to send more products, it’s a full time job. It really is a huge burden on skate shops, as much as they try and help as brands, the people you converse with within these brands, they don’t really have a voice and once it goes above them to accounts, or to larger departments, especially legal departments, they don’t care who you are or what you’ve done for skateboarding. They just want the matter resolved quickly and often it’s a threatening message that leaves a bitter taste in your mouth after a while. As a skateboarder and as a skate shop supporting certain brands, you see these threatening messages come through. You just kind of think ‘what’s the point?’ We’re just trying to do good shit for you. I understand it’s a business but there has to be leeway sometimes.
 

The Useless Wooden Toys Society, Liverpool UK. Ph. Matty Lambert

In respect to revenue coming in from non-skateboarders as opposed to skaters it has to be a hard balance to achieve the core to profit ratio, considering the demographic. Skaters also often prefer to spend their money on intoxicants anyway.
It’s a really difficult road to travel being a core skate store; you can’t deviate from the core too much or you get labelled a ‘sell out’ or ridiculed for it. For instance when there was a scooter boom, I know a lot of people sold scooters. People were diversifying into other products that brought revenue in, but as a core store that sets their shop out as their vision, you can’t really deviate from that road. Often you really find it hard when it goes out of popularity and you try and maintain that sense of core, and then sometimes the core brands don’t back you at the time when you need them most. With that in mind, supporting those big brands definitely led us to not being able to support the smaller independent brands, like Soletech, Lakai and HUF, which is fucking shit. I feel as a skate store we’ve been harmful to these brands who ultimately deserve our support and that’s a really shitty thing to have on my shoulders.
 
There are a lot of peaks and troughs in regards to the struggle of keeping a S.O.S. (Skate owned Shop) going on, what are some of the things you’ve had to do through the tougher times? I remember you saying how you had to labour to keep the doors open?
That was around 2002/2003. I couldn’t afford to keep my friends working in the shop so I chose to go labouring every day of the week to pay Ash (Wilson) a wage, in the hope that at some point business would pick up and I could go back to work in the store. Unfortunately it didn’t work too well and I had to bring in a partner at that time to keep the shop alive and subsequently he wasn’t able to support it either. The shop had been through many formats: I had a partner with it; I sold the shop for a year then got it back. These are things you have to do sometimes to keep it going and finding work outside of skateboarding is definitely something I had to do to keep it going. The worst thing I’ve ever done is putting all of my money and my family’s money into the store. That’s another reason why I had to shut the shop: I took a loan from my parents to kind of help through Christmas last year and unfortunately all that money just disappeared paying bills and I was unable to pay them back. I still haven’t paid them back, and that’s something that’s really shit for me to deal with. I get pretty upset when I think about it, I just kept ploughing money into this thing thinking it’ll be right soon, it’ll be right. It was a fucking hard decision for me to make closing the shop. I really didn’t have an idea that it was going to come back. Keeping the Instagram account alive was just me trying to cling to that dream that Lost Art is bigger than skateboarding, bigger than just selling products. For me it’s never been about a store, it’s about the community we support and I feel we’re a very important part of the community.
 

Pop Shove in Almada, Portugal. Ph. Sam Ashley

So how did the new shop come about and the reasoning behind the name?
The Useless Wooden Toys Society was a video night we would do at Lost Art to get people together to watch old videos, then we’d go skating or for a beer. It was a different way of getting everybody together in the social aspect of skateboarding, which has always been hugely important to me. Going back a little bit, I had to close Lost Art as the store; Lost Art skateboarding limited was the name, so I had to liquidate it had to go into bankruptcy. Then there’s everything that goes along with that, I wasn’t able to use the name as a shop anymore, so the Useless Wooden Toys Society has been set up by my friends, Pad, Mick and my partner Kelly; they now own Useless Wooden Toys Society and have bought back Lost Art as the brand name.
 
Community value seems to be the most important thing to you and the relationships you build with other independents as well.
I feel that’s the community I’m talking about, the independent community we’re a part of whether it’s bars, music, coffee shops, etc., we all support one another and being a part of that is everything. Like I say the hardest thing was taking myself out of that community by closing the shop. We all help each other and I feel as an independent that’s what we should be doing. When I see American Express adverts saying shop local it just makes me laugh. American Express don’t know the first fucking thing about shopping local. Don’t even pretend: shopping local isn’t going to Sainsbury’s. Shopping local is those small stores that are owned and run by people who work and live in that community and the money stays in that community.
 
There’s far more help and respect within this community. I remember kids coming in with grip over the cellophane on a board from some novice and having no idea what to do. You’d help as much as you could and honestly as well.
As a skate shop you probably would have given that kid a sheet of free grip tape, you’d fix it and give them the grip for free. Or you would knock money off some shoes, give them bearings, find boards in the back that aren’t selling and sell them for cheaper. That’s what you do as skate shop. You know what it’s like as a skateboarder, it’s an expensive culture to be a part of; shoes get wrecked very quickly and as skateboarders you realise that. It’s bad for business, but it’s great for your self worth because that kid goes away absolutely fucking stoked that he or she has stumbled upon this community of like-minded people and peers that they can look up to for a number of years. You’re unpaid social workers. I always wanted Lost Art to be like that, and thankfully it always has. It’s reached far outside of Liverpool, people respect it far and wide and that’s because it’s not just me, it’s not just those who worked at the shop, it’s everybody who talks about and has respect for the shop as part of our community. I could name about 20 shops alone in the UK that do it equally as well. There are so many stores that deserve to be there and deserve to be looked after by brands and skateboarding as a whole. I feel that isn’t happening and if those stores were to close, it would have a huge impact on the whole scene.
 
Is the #Wearelostart hashtag a way of further trying to unite the SOS community?
We are stronger as skate store but the hashtag was more about the reasons why I started Lost Art in 1999. I felt that the skateboarding being promoted at that time wasn’t the skateboarding I grew up loving and wanting to be a part of and that’s the reason for the name Lost Art. That type of skateboarding was almost lost to that Tony Hawk big brand generation of skateboarding that was coming in at that stage. It’s even more relevant nowadays than for the core skate shops that started between ‘98-2005; there’s not too many of those left and nothing has really replaced them and there’s a handful that need saving. We are the lost art; we are the last of the Mohicans as it were (laughs)… We’re taking one last stand. There’s no better time for skateboarding because everything is acceptable: whatever clothes you wear, whatever footwear, whatever style of board or style of skateboarding you prefer, it’s all out there. It’s all accessible now and it’s all fucking amazing. There’s so much good stuff happening skate shop owners are so bogged down by the mundane and the problems they have to deal with that they don’t get a chance to talk about all the good stuff. There’s so much negativity and bitching and that’s the one thing I hate. I feel footwear brands are a massive part of the problem and that’s why we don’t sell footwear in Useless Wooden Toys Society. We are a core skate store; we only support skateboarding. We only have skate hardware and clothing by my friends or Lost Art. Unless we collaborate with shoe brands we won’t sell them. It’s a bold move… It’s probably unchartered waters as far as a skate store is concerned – to go back to an original skate store format.
 

UWTS Ph. Matty Lambert

 
There’s also the accessibility of getting cheaper shoes elsewhere.
That was inevitably going to happen as the market got opened up to larger sportswear chains that deal in volume and numbers – they can slash the prices and move on. You can’t survive as a skate shop if large sportswear shops are selling shoes for thirty quid. Of course kids are going to buy the cheaper ones and they fucking should. I remember being that kid. I remember searching for shoes… We’d skate in any shit footwear we could find, often the cheapest because we knew we’d wear through them quickly. One thing I’ve always done and something most of the kids in Liverpool have always done, is they come and buy their fucking skateboards and hardware from the skate shop.
 
Well it’s what you set out to do in the first place really.
The thing I’ve always wanted to support is skateboarding and I feel we best do that by supporting hardware brands, small independent clothing brands from our friends and our Lost Art brand, which is our best seller anyway. We would always fall short of achieving our full potential because we had to use any money we had to pay off footwear orders to get another load of footwear in. It’s a vicious cycle and without a doubt a false economy. The new store is basically everything I wanted as a skate shop as a kid. It’s going back to the original format and we’ll focus on promoting what we’re doing as well as promoting all the other rad shit other skate shops are doing because I feel we should champion them just as much we champion ourselves.
 
It seems like different formats have to be adopted to survive and if it benefits you and your community then why not?
There’s a lot of marketing companies that brands reach out to who don’t have a fucking clue about skateboarding and really don’t treat it with the respect it deserves and that’s fucking painful to watch. I’m sick of it. We should be partnering up with other like-minded business. There are businesses I looked at, Nick Palomino for instance: low overheads, a little warehouse space tucked away and incredible online presence! You go to his site and you instantly have site envy; he has everything you want to talk about and he talks about it in the best possible manner because he fucking loves skateboarding. But he doesn’t have the bullshit to deal with of having a store that’s open every day of the week, paying for staffing, bills, footwear orders, etc. He doesn’t have those issues so he’s able to survive, bat down the hatches when need be and talk about all the things we want to talk about. But there are also stores like Beats Workin. It became a coffee shop skate shop, and as skate shops I feel we need to diversify a bit and partner up with other independents be it a barber’s, a tattooist, or a coffee shop. I feel those communities are the same and we’re all talking to the same people, it helps with large overheads, it brings other people into your store and keeps it fresh. I feel that’s what we should be doing: adapt and move forward. If you stay stagnant, the ten ‘til six retail mentality is so archaic you can’t possibly survive. Nobody shops ten ‘til six now, they shop online or on their lunch break, nobody walks into stores anymore so you have to give them a reason to be in your store. I’m being very honest about this because I really do feel a lot of really good people are having real problems holding skate shops now, and we should be talking about this as a community and there needs to be discussions where we can hopefully come to a solution.
 
A core alliance?
Defo. As a collective we go: ‘fuck you, we’re not stocking your brand anymore.’ It’s difficult because it’s not for me to tell someone else how to run his or her business. Everyone has different problems and what might seem trivial to me might be huge to them and vice versa. We should be discussing it and with brands involved, especially those we should be supporting; core brands like Soletech, Lakai and HUF, we should all be sitting with them and talking about how to better our community of skateboarding. Big brands will survive they don’t need to be a part of this; they’ll survive whatever because they have the deep pockets to fall back on.
And now I’m being a right nobhead and not answering my buzzer for a customer to talk to you. (Laughs)
 

The Lost Art crew on Useless Wooden Toys Society’s opening night. Ph. Matty Lambert

Source: http://www.freeskatemag.com/2017/01/13/dave-mackey-a-new-approach-to-the-skater-owned-shop/