Grabecz Ákos Interjú

Szia Ákos,
Miért éppen Synergy? Honnan jött ez az elnevezés?
Fuh, háááát. Igazából az egyik vizsgámra tanultam a fősulin még gólyaként, amikor megismertem a szinergia fogalmat. Ott közgazdaságtani értelemben tanultuk, de ahogy elolvastam a jelentését tudtam, hogy ez a deszkázásban is ott van és emiatt jobb közösen a haverokkal deszkázni, mint egyedül. Nem sokat tudtam már ezután figyelni a tanulásra. Azonnal beindultak a gondolatok a fejemben, hogy ez lehetne az új filmem címe és erre a fogalomra felépíthetnénk az egészet. Sikerült is szerintem. Azok az arcok, akiket két három éve még alig vagy egyáltalán nem ismertem most már szinte a legjobb barátaim a filmezések és a sok együtt deszkázás miatt. Meg hát a sok deszkázás és kamerázás miatt nagyon sokat fejlődött mindenki és szerintem végig jól érezték magukat a srácok is, és nem csak én. Végül átmentem a vizsgán is amúgy. Ez négy éve volt.
 
Ez már a második nagyfilmed. Hogy is volt az előző?
Ja, ja. Hat évvel ezelőtt, 2010 decemberében, kiadtuk az Explicit Mind-ot. Más idők voltak még akkor. Kiindulásnak szerintem nagyon jó volt. Sokat tudtam most építeni az ott megszerzett tapasztalatokra. Meg persze az akkori crew nagy része még most is együtt nyomul. Akik meg lemorzsolódtak, azokkal is tartjuk a kapcsolatot, és ha éppen találkoznak az útjaink, akkor mindig előjön az a régen felépített bizalom a másik felé és simán tudjuk ugyanott folytatni a dolgokat, ahol abbahagytuk.
 
Mikor kezdtetek bele a mostaniba és mennyiben változott a névsor?
Jó régen és jó sokat. Az E’Mind után nagyon divatosak lettek a webpartok, úgyhogy többen is a srácok saját kis részt akartak. Akkortájt csináltam videót Ostyának, Kocsis Zsoltnak, Sicsinek, Simonnak, az újonnan megismert Szabó Máténak és Szurdi Janinak is. Meg még persze, aki jött velünk filmezni annak is vettem fel trükköket, meg nekem is összejött pár felvételem, úgyhogy azokból is csinálgattam montázsokat meg ezt-azt. Visszatekintve eléggé céltalan és random időszak volt. Nagyon élveztem. Aztán ahogy telt az idő elkezdtem gondolkozni rajta, hogy kéne baszki még egy nagyfilm. Nem egy olyan, amit pár hónap vagy egy év alatt összehozunk, hanem egy 2-3 éves projekt. Ezt az időt láttam elegendőnek ahhoz, hogy egyedül sok embernek összehozzak 1-1 olyan részt, amivel mindenki elégedett lehet. Miután véletlenül kitaláltam a címet, kb. azonnal ráírtam azokra, akikről úgy gondoltam, hogy össze tudnak hozni egy fasza részt. Az akkori arcok: Ostya, Katona Peti, Nagy Alex, Nagy Berti, Virágosi Simon, Sima Dániel, Sicsi, Olcsa, Balla Martin, Kocsis Zsolt, Szikora Bálint (azt hiszem). Mindenkinek megírtam, hogy mire gondolok, és hogy van-e kedve belevágni egy ilyen projektbe. Alex válaszára emlékszem a legjobban, mert az alakította a leginkább a továbbiakat. Kb. annyi volt a lényege, hogy egy ilyen méretű feladathoz komolyabb kamerás szettet kellene szereznem, aminek az alapja egy jobb kamera. Kegyetlenül őszinte volt és be kellett látnom, hogy igaza van. Spóroltam pár hónapig, kértem otthonról is pénzt és a srácok is beleadtak egy új FullHD kis kézi kamerába, meg kaptam egy nagyon fasza állványt is. Mára már szerencsére még gazdagabb azért a szettem. Aztán végül úgy alakult, hogy Sziki, Alex és Berti az Ettemboro videót választották (érthetően), úgyhogy abban segítettem nekik valamicskét. Peti meg csak random lemorzsolódott. Képzeld el, amúgy milyen komoly lett volna, ha Sziki bent marad. A Boro-s, a 2015-ös és a mostani 2016-os része került volna egybe kb. Kemény lett volna. Valahogy ezután ismertük meg Dessewffy Marcit, aki egyszer eljött velünk filmezni és két próbából bevágott egy olyan sorcit, hogy csak lestünk. Még egy párszor eljött, aztán megkérdeztem, hogy nincs e kedve összerakni egy partot a filmbe. Örült, mint majom a farkának. Jól esett. Aztán Ostya Emerica-s lett és így jobban összehaverkodott Kovács Bálinttal. Akkoriban nagyon sokat nyomták együtt (és Matter filmezett nekik). Bát Ostya hozta be ekkor a crewba. Nagyon rápörgött ő is akkor arra, hogy végre lehet egy valamire való street része. Aztán jött Szépvölgyi. Mindig jóban voltunk, csak valamiért nem streeteltünk együtt soha. Eljött háromszor filmezni és annyi felvétele lett, hogy hazaérve már csináltam is neki a külön felvételes mappát, aztán megdumáltuk, hogy ő is nagyon benne van. Az ucsó arc pedig Kyle. Sziklai Pali rám írt egyszer, hogy van egy kanadai spanja, aki Pesten él a magyar feleségével és filmest keres. Ráírtam, elmentünk egy párszor filmezni, aztán kiderült, hogy jól tudunk együtt melózni és össze is barátkoztunk. Nagyon boldog volt, amikor felajánlottam neki, hogy beszállhatna a crew-ba. Ez két éve történt. Vele lett teljes a crew. Volt róla szó egy barcelonai trip után, hogy Karkossiák Zsoltinak is csinálunk részt, de aztán sosem jött össze valamiért a filmezés. Végül tehát a mai brigád: Sima Dani, Virágosi Simon, Petrányi Lajos Ostya, Soltész Richárd Sicsi, Kovács Olivér Olcsa, Balla Martin, Dessewffy Marci, Kyle Verboomen, Szépvölgyi Dávid, Kocsis Zsolt, Kovács Bálint és én. Tizenkét ember.
 
Milyen 12 emberrel forgatni?
Fuu baszki nehéz. Amikor ebbe belevágtam, akkor azt hittem, hogy bírni fogom, de a végére most már eléggé belefáradtam igazából. Nagyon különböző stílusú arcok vannak a crewban, akik másmilyen spotokon szeretnek és másképpen deszkázni. De ez még csak a kisebb gond. Inkább az volt a szar, hogy valakitől messze lakom vagy éppen totál másképpen érünk rá filmezni és emiatt csomó idő kimarad. Mondtam is a srácoknak, hogy 2017-ben nem vagyok hajlandó egy másodpercet sem kamerázni az utcán, mert már túl sok volt a szervezkedésből, hogy mindig minél több embernek jobb legyen a filmezés. Parkban egy random session közben simán okés néha még most is a filmezés persze. Igazából az volt a kellemetlen, hogy elkezdtem jobban szeretni deszkázni, mint filmezni. Ez régen nem így volt az E’Mind idején. Mára átalakult. Egy idő után, amikor mindig csak deszkázni mentem és nem filmezni, akkor rájöttem, hogy baszki itt van 11 ember (velem 12), akik arra várnak, hogy csináljuk meg a részüket, amit megígértem. Ezután megint a filmezés volt az első. Illetve az utolsó félévben kértem a srácokat, hogy menjenek nélkülem is filmezni. Ilyen hosszú idő alatt többen megtanultak nagyon jól filmezni és a technológia is odaért, hogy a telefonok jobb minőségű videót csinálnak, mint a kamerám. Ez többé-kevésbé be is vált amúgy, csak későn ismertem fel ennek a lehetőségét. Valószínűleg hiú fasz voltam, ahhoz hogy beismerjem, hogy egy kis szar GoPro vagy egy fos iPhone jobb képet csinál, mint az én kamerám. Szerencsére már nem zavar, sőt örülök neki! Nekem is kényelmesebb. A felvételek rendezése is nehéz amúgy ennyi embernél. Fingom sincs, hogy mások hogy csinálják, de nálam mindenkinek van egy mappája, azon belül pedig három további mappája: Álló (felvételek), Sorcik és Életképek. Az életképeken belül pedig még három (itt-ott több): Élet, Esés, Majdnem (beadott). Meg még az Álló meg a Sorci mappákban is van plusz egy-egy Trash mappa. Ezenkívül van egy Intro-outro mappám is ahova közös életképeket, közös trükköket, tájképeket, timelapse-eket, balhékat meg ilyesmiket teszek. Ez a rendszer nélkül lehetetlen lenne számomra átlátni mind a tizenkettőnk több éve gyűlő felvételeit. A lényeg, ami éltetett engem végig ezzel az egésszel kapcsolatban az a hála valamilyen szikrája a srácok szemében, amikor sikerül felvenni egy trükköt. Jó érzés, azért na.
 


 
Kivel volt a legkönnyebb és kivel a legnehezebb dolgod?
Gonosz kérdés (haha). Mindenkivel más. Talán a legkönnyebb Bával filmezni. Mindig beadott valamit. Mindig. Egy filmezés vele kb. két-három plusz felvétellel zárult. Dupla partja is lett a fiúnak ugye. De mindenkivel a maga értelmében jó és könnyű filmezni amúgy. Nincs és nem is volt kedvencem. Legnehezebbet, azért nem akarok mondani. Mindenkinek megvan a maga nehézsége. Kamerásként ehhez alkalmazkodni kell és türelmesnek, megértőnek lenni. Az életet sem árt amúgy így élni szerintem. Néha mondjuk, kipukkad a lufi sajnos, úgyhogy találni kell egy módot a gőz kieresztésére.
 
Volt-e valakinek durvább sérülése a forgatás alatt?
Óóó! Millió. A legkeményebb azért az Simoné. Neki vagy ötször ment ki úgy a lába a négy év alatt, hogy féléveket ki kellett hagynia legalább. A legutóbbi volt a legrosszabb. Pont visszatért egy sérülés utáni motivációvesztéses időszakból és jobb volt, mint valaha. Kb félév alatt jöttek össze neki azok a fasza felvételek, amik a részében vannak és ezeknél sokkal durvábbakat szeretett volna. Hála istennek még mindig szeretné őket! A bstail, amiből kiment a bokája csak a bemelegítés lett volna. Azt a korlátot flip 5050-ben és flip bstail-ben is le akarta nyomni. Tuti meglettek volna. A bstail-be is kb 10 próbából beleállt. Ha sikerül minden, amit szeretett volna, akkor szerintem nem kérdés, hogy az övé lett volna az utolsó rész. Azért, hogy hangsúlyt adjak annak, hogy mennyire király és hogy mennyire szerencsétlen is ő, kiemeltem a részét az intro elé. Lehet, hogy másnak nem, de nekem az egy nagyon előkelő hely. Amúgy az összes szalagja elszakadt, de csont nem tört és műteni sem kellett. Bár volt róla szó, mert túl sok ideig volt eldeformálódva a lába és félő volt, hogy elhal a bőre a vérhiány miatt. Szerencsére ilyenre nem került sor. Csomó ideig gipszben mankóval járt (vagy deszkázott). Azóta már tud gurulni és el is járt velünk néha filmezni. Még kell egy kis idő a teljes felépüléséhez.
 
Jártatok külföldön is?
Jaja, a legtöbbször Bécsben, mivel ott több barátunk is él, akik nagyon kedvesek és vendégszeretőek és mindig szívesen láttak bennünket. Összesen tízszer szerintem tuti mentünk együtt. Ostyáék Dáviddal meg százszor a sok verseny miatt. Voltunk még Prágában is egy hétre meg Barcelonában egy hétre. Külön-külön pedig mindenki, amikor ment valahová akkor mondtam neki, hogy próbáljon csinálni felvételt. Marci így volt Barcelonában meg én is, Dávid Innsbruckban és Ostyával többször együtt Bécsben ugye, Bá Prágában, Martin Angliába költözött egy éve és ő onnan küldött pár felvételt magáról. Úgyhogy azért vannak bőven külföldi felvételeim is szerencsére. Valamiért teljesen más, amikor kint filmezünk. Szerintem mi már szinte mind eldöntöttük, hogy sosem szeretnénk abbahagyni a deszkázást és ilyenkor még inkább dedikáltnak érezzük magunkat. Sajnos belföldön olyan sok helyre nem sikerült eljutni. Pécsre és Kecsóra nagyon elmentem volna, de még a tervekben volt Debrecen és Miskolc is. Meg ilyen olyan kirándulások alatt találtunk egy páran elég komoly deszkázható csatornákat is, de sajnos azok sem kerültek bedeszkázásra. De így is vannak felvételek Veszprémből, Dunakesziről, Szentendréről, Budakesziről meg még talán máshonnan is, ami most nem jut eszembe.
 
Ritka, hogy a kamerás is saját résszel jelentkezik. Neked is lesz ezek szerint.
Hát először nem akartam, aztán sikerült rólam is felvenni egy két közép rossz trükköt (haha) és Ostya kérdezte, hogy nekem miért nem lesz részem. Hát mondtam neki, hogy az olyan furcsa. Annak olyan nagyon amatőr szaga van. Max a friendsbe, vagy valaki részébe pár trükk azt csá. Aztán mondta, hogy bazzeg Beaglenek is van része mindig, az szar?! És akkor rájöttem, hogy mekkora hülye voltam. Mondjuk az én részemre sokszor néztem úgy, mint olyanra, ami a többiek útjában áll. Amíg nekem vettünk fel valamit, addig lehetett volna akár valaki mást is filmezni. Szerencsére a srácok, azért jó gyerekek és nem tették ezt szóvá sosem. Max viccből. Örülök nagyon, hogy lett nekem is részem.
 
 
Nehéz volt az utolsó részt kiválasztani?
Mint a szar. Szinte a csapat minden második tagjáról azt gondoltam egy pár hónapig, hogy ő lesz az. Martinról, Daniról, Dávidról, Ostyáról, Báról, Marciról, Simonról, Zsoltiról. Aztán mindig másképpen alakult és elbizonytalanodtam. De amikor befejeztem valamelyik rész vágását, akkor vagy tízszer megnéztem a már végleges változatát az összes résznek, annyira tetszett mind. Kicsit veszített az értelméből számomra az utóbbi időben ez az utolsó rész dolog, de igyekeztem a lehető legjobb döntést meghozni és kiválasztani a legjobbat. Bá, Ostya és Marci nagyon különböző stílusban nyomják mind, úgyhogy nehéz volt dönteni. Végül azt láttam, hogy aki leginkább kitartott a filmezés mellett, aki végig nagyon lelkes volt és leginkább erre koncentrált, az Marci. A trükköket is méregettem persze és úgy találtam, hogy Marci azon kívül, hogy technikás még hihetetlenül bátor is. Nagyon értékes kombináció, amit muszáj díjazni. Főleg, hogy még ilyen fiatal. Van olyan felvétele a részében, amin 13 éves!
 
Mi a véleményed a hazai filmezési helyzetről?
Megpróbálok tömören nem ömlengve válaszolni. Az elvárások irreálisak: legyen egy komolyabb kamerás szetted (150-200ezer forint), tudd használni és tudj vágni (3-4 év tapasztalat), érj rá mindig, gyere el bárhova, várj türelmesen, vedd fel a legfölöslegesebb hülyeségeket is és a kész videót pedig pontosan úgy szállítsd le, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ingyen. Sőt te álld a kamerázás alatt felmerült költségeidet is. Ezek az elvárások nem olyanok, amiket bárki csak jófejségből meg fog csinálni. Én szinte mindig szívesen filmezek a barátaimnak és nem várok el tőlük ilyesmit, sőt szívesen megteszem mindezt, de érted, amikor odajön hozzám egy srác, aki amúgy csak köszönni szokott és felszólít arra, hogy vegyem már fel neki is a trükkjét, akkor azért morcos leszek. A másik fele ennek az, hogy az emberek azt hiszik, hogy amiért én szívesen kamerázok a barátaimnak, azért szívesen összerakok másnak is egy videót. Nem, ez nem így van. Alapvetően most előadtam a hattyúhalálát, de igazából ennyire nem rossz a helyzet és a deszkások egyre jobban elkezdték értékelni a kamerást (legalábbis a körzetemben). Meg Csallóék bandájából kiindulva simán járható az az út, hogy mindenki filmezik egy csapatból és nincs egy külön arc, aki „a filmes”.  A lényeg azért az, hogy legyen a jó kis kamera meg valaki, aki azt tudja úgy fogni, hogy ne remegjen, mint az állat. Az én hozzáállásom az lett, hogy szívesen filmezek, amíg én határozhatom meg, hogy hogyan csináljam azt. Nincs megkötés. Csak az ígéretem, hogy segítek. Nem kell pénz, de akkor ne is legyenek olyanok az elvárások. De érted, amikor megkérnek, hogy csináljak már valami dzsuva reklám videót egy üdítőért egy olyan deszkás cégnek, ami simán megengedhetne ennél többet is, akkor nem örülök. A LAB-bel ezért szerettem együtt dolgozni. Kellett egy pár videó. Megcsináltam. Adtak egy cipőt, lapot vagy már nem is tudom. Van remény és jó a helyzet csak az emberek (nem csak a deszkások) nem elég empatikusak. Nem tudnak a másik fejével gondolkozni. Sőt, meg sem fordul a fejükben, hogy kéne. De javulunk!
 
Mik a terveid a jövőre nézve? Lesz következő film?
Egyelőre pihentetni szeretném a filmezést és csak deszkáznék, illetve szeretnék több időt a barátnőmre szánni. De nem akarok teljesen leállni. Egyedül még egy ilyen nagy projektet nem vállalnék be, de hasonlót igen, úgy hogy megosztom a feladatokat. Két ötletem van. Az egyik nem nagy szám, csak magamhoz képest. A lényege annyi, hogy a lelkes streeten is deszkázó spanoknak megmondom, hogy mostantól kezdve egy évünk van filmezni és ami lesz az lesz, DE a lényeg, hogy én csak havonta kétszer fogok elmenni velük filmezni. Ha többet is fel akarnak venni akkor elő a GoProkat és a telókat meg a porosodó kamerákat aztán nyomassák. Ezt nem egy olyan szűk baráti körrel tervezném megcsinálni, mint akik a Synergyben voltak, hanem sokkal szélesebb körben. Kísérletnek jó lehet. A másik az már elég gizda lenne azért. Rég óta álmodozok róla. Tulajdonképpen az előzőnek a még kiterjesztettebb változata. Egy Transworld Cinematographer Project szerű film Magyarországon. Pl.: 2017 októberében azt mondjuk, hogy 2018 decemberéig szeretnénk megkapni minél több csapatnak a fasza 5 perces videóját, amit csak berakunk egymás mögé és kész is a nagyfilm, amiben minden magyar gördeszkás benne van. (Kb.) Nyílván lenne azért minőségi szűrés meg ilyesmi. Krumpliphone-os felvételek alapból off. Meg persze csak street. Már ha egyáltalán érdekelné az embereket. Ami még biztos ezeken kívül az az, hogy Simonnak még „lógok” egy parttal. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, egyelőre csak a nyugodtságra vágyom, ami a barátnőmet és a gördeszkámat jelenti.
 
Zárásként mondanál pár szót a srácokról?
Nem. Haha, na jó. Legyen olyan sorrendben, ahogy a filmben is vannak, különben tuti kifelejtek valakit.
Simon hihetetlen deszkás. Nincs hozzáfogható Magyarországon. Annyira érzi a handraileket, mint senki más itthon. És nem csak ez! Nagyon ráérzett a padkázásra és a manualozásra is. Nagyon sajnálom, hogy ennyire lesérült mindig és nem jött össze neki egy igazán hosszú rész. Talán többet kellett volna pihennie a visszatérése után. Ahogy a része végére is írtam. Ő a legjobb, de a legszerencsétlenebb is. Jó, hogy hozzánk tartozik!
 

Dávid nagyon mókás fiú. Életének szerintem a legérdekesebb részét élte a forgatás alatt. Sok szerelmi csalódás, egyetemista élet kezdete, bulik, csajok, kurva sok deszka. Vicces ezt végig kísérni. Szerintem a deszkázásán is meglátszódik ez az időszak. Sokáig reméltem, hogy összejöhet neki az utolsó rész, de sajnos a végén (valószínűleg miattam is) nem jött össze neki az a sok minden, amit szeretett volna még. Attól még az ő része az egyik kedvencem a pörgősége és a stílusa miatt. Hibátlan, hogy a csapat tagja!
 

Kyle egy nagyon kedves srác, aki már akkor nosebluntokat csúszott, meg transfer switch backtail-eket, amikor a csapat nagy része még csak deszkázni kezdett. Olyan színt hozott a filmbe, amire rajta kívül nem lett volna más képes. A „szín” alatt azt értem, hogy esti sötétség (haha). Mivel mindig estig melózik, ezért szinte csak esténként tudtam eljárni vele filmezni. Egy kicsit sajnos mindig elégedetlen magával, ezért sokat kellett bíztatni, hogy kurva jókat csinál. Ő az egyik legproduktívabb deszkás Bá mellett. Kb. csak egyszer volt, hogy semmit nem tudtunk róla felvenni, amúgy meg mindig csomó felvétellel mentem haza egy random Kyle session után. Jó, hogy a csapathoz tartozik!
 

Zsolti az egyetlen a csapatból, aki négy éven keresztül mindig eljött filmezni és mindig lettek is felvételei. Hihetetlenül lelkes volt végig és talán ő várta a legjobban a filmet. Ő volt az első, aki a csapatból felajánlotta, hogy elmegy helyettem a srácokkal filmezni, amit nagyon becsülök és nagyon hálás vagyok érte. Mindig hajlandó volt, bármit félretenni a filmezésekért. Remélem, hogy egyszer külföldre is ki tudom majd rángatni. Jó, hogy a csapatban van!
 

Martinnal egyre jobban összebarátkoztunk, amikor végül kiköltözött a szülei után Angliába. Nagyon sajnáltam, de persze megértettem. Róla már kb egy éve nem lett új felvétel, ezért a része nem mutatja meg teljesen a tehetségét. Azonban szerintem nagyon élvezhető lett és a felvett trükkjei is átrántják kicsit a nézőt a határon túlra. A legnyugodtabb deszkás, akivel valaha találkoztam. Egyszer sem idegeskedett a filmezések alatt. Max csalódott volt. Ezt a nyugodtságot szerintem a része is átadja. Csak a premierünk miatt hazajött! Mekkora fazon! Jó, hogy még mindig a csapatban van!
 

Sicsi az, aki megjelenik és mindenki mosolyog. Egy nagy, magas, szőrős, barátságos, mosolygós, üvöltözős fasz. Azon kívül, hogy jól érzed magad vele még jól is deszkázik a fiú, csak keveset a munkája miatt. Nincs is szebb látvány egy deszkásnak szerintem, mint amikor egy néger stílusú deszkás ver egy switch hardflipet. A legnagyobb, hogy a csapatban van!
 

Olcsa a szabadgondolkodású jó kedélyű mókamatyi. Irigylésre méltó az állandó jó kedve. Vele találkoztam a legrégebben a csapatból. Tíz-tizenkét éve is azt beszéltük Olcsáról, hogy olyan, mint a Tony Hawk Pro Skateres karakter, amit tud, azt mindig beadja. Sajnos túl sokat nyomja mostanában nagyon szar minőségű deszkákkal, ami nagyon a deszkázására és a kedvére megy, de ez majd biztos alakul. Nagyon köztünk van a helye!
 

 
A saját deszkázásomról nem szeretnék beszélni. Nem az én dolgom „ítélkezni” felette.
 

 
Danival sajnos kevesebbet tudtunk filmezni, de félelmetes belegondolni, hogy mik kijöhettek volna még belőle, hogyha minden trükkjét fel tudjuk venni. Nagyon magabiztosan és emberségesen állt végig a filmezésekhez. Nagyon örülök, hogy a csapatban van!
 

 
nekem olyan, mint a magyar Busenitz. Nagyon jó trükköket tud és olyan stílusa meg lendülete van, hogy leszarom, hogy mit csinál, csak hagy nézzem. Vele is leállt kb. egy éve a filmezés a Medium miatt. Az teljesen elvitte az idejét. De hát így is dupla partja lett és számomra az egyik nagy esélyes volt az utolsó részre is. Full jó, hogy velünk hajt!
 
Ha a csapatunk egy pókháló lenne, akkor szeretném azt hinni, hogy kamerásként én vagyok középen, aki összetartja a srácokat, de az, aki a köztünk lévő szinergiának a csomópontja az biztos, hogy Ostya. Bárkivel elkezdett gyakrabban deszkázni az az ember azonnal elkezdett fejlődni. Hihetetlenül tudja hype-olni az embereket és önmagát is. Felméri egy perc alatt, hogy te milyen deszkás vagy, és ha azt látja, hogy magadhoz képest teljesítettél, akkor már azonnal tapsol, fütyül, pacsizik. Ez nagyon felspanolja az embereket. Érted csinálok egy sw 5050 fs180 out-ot ő meg tapsol mint a hülye, miközben az előbb adott be elsőre egy heel kruxot. Ez nagyon jól esik mindenkinek, és mindenki, aki vele nyomja, az nagyon elkezd fejlődni. Nagyon jó, hogy közénk tartozik!
 
Marci is olyan arc, akinek nagyon sok trükk nem jött össze, amit szeretett volna, de még így is úgy gondoltam, hogyha másért nem is, akkor az ender-e miatt megérdemli az utolsó részt. Mindenki utolsó trükkje király, de valahol mindegyik elképzelhető volt szerintem egy magyar embernek is. Az viszont, hogy valaki egy tört korlátot backside 5050-ben nyomjon úgy, hogy kipattintja az egyenes rész után, arról szerintem senki sem mert álmodni itthon. Az már csak a hab a tortán, hogy ő nem csak egy tökös gyerek, aki csak handrailezni tud, hanem nyom nollieflip kruxokat is sorciból. Marciban a legjobb, hogy hiába dicséri őt mindenki agyon, akkor is egy szerény gyerek marad, aki nagyon képben van mindennel, ami a korához képest még királyabb dolog. Ő nem az a nagyképű deszkás, mint sokan itthon, akik magukat az élmezőnybe gondolják. Tudod van, amikor azt mondják az emberek, hogy „Jó hát ő nagyképű, de van is mire”. Ez a legnagyobb hülyeség szerintem. Ha tehetséges vagy akkor legyél magabiztos persze, de a nagyképűség egy kurva idegesítő dolog, amit nem lehet kimagyarázni. Lényeg a lényeg, nagyon jó, hogy ő is a csapatban van!
Meg persze én is örülök, hogy sikerült összehozni ezt a brigádot és én is a tagja lehetek.